Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kriszt György: A keresztelőn (egyfelvonásos)

Nagypapa (Keresztül tolja a színpadon a nyikorgó, 'i.agyával megrakott talicskáját.): Isten éltesse magukat. (Meglátja a porol ólához támaszkodó Tanárnőt.) Hát a nacságos asszonykám meg mit keres itt, ezek között? (Elindul az asztal felé.) Ejnye, ejnye!

Anya. Maga, papa. meg vigye innen a francba a szaros taligáját. A szentségit, hogy mindig akkor jör rá a bolondéria. amikor mások vannak a háznál.

Nagypapa (Felállítja az Apa melletti széket.): Enyje. Enyje. Csak iszom egy pohárkát. (Tölt.) Isten éltesse magíkat. (Lassan visszaballag a talicskahoz.) Kis nagyságos asszonykám. Mondtam én, nem kellett véna.

Tanárnő: Erzsiké miatt jöttem .

Nagypapa: Nincs itt.

Aapa (Felnéz.): Apám. menjen innen isten hírivei. mert ha megharagit.

Anya: Tolja mán ki azt a szaros taligát.

Nagyapa: Jól van. Jól van. Isten éltesse magikat. (A bort ráönti a trágyára, rádobja a poharat is, és nehézkesen kitolja a talicskáját.)

Kisfiú (A tornácról.): Anyám!

Anya : Mi van már megint, a szentségit neki?

Kisfiú: Anyám, a keresztnéném kérdezi, hogy mit adhat a kisbabának enni?

Anya (Elindult az asztalhoz, felállítja a középen üresen álló szék mellettit. Nehézkesen leül.) Valami szent szart. . Talál krumplit a szekrény aljában, főzzön, törjön neki Hé, de mondd, hogy tejjel.

(Folytai