Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Újlaky Dénes: Az egri főszékesegyház festőjéről

kezet. Ezt csak egy évtized múlva tudtam meg tanáraitól, Bayer Róbert igazgató­tól és Zimay Szilárd tanártól, akik még Eperjesen engem is tanítottak. Évfolyamtársai között, öt esztendőn keresztül, mindvégig művészi tehetség, rá­termettség és szorgalom dolgában a legkiválóbbja volt a felső osztálynak, de ál­talában az egész Iparművészeti Iskolának egyik legkiválóbb és legközkedveltebb növendéke volt. Alsó évfolyamon (III. évig) vezető szaktanára Sándor Béla, már másodéves korában igénybe vette segítségét a megrendeléseinél. A felső évfolyamon (IV—V. év) tanára: Stein János pedig gyakran meghívta barátságos budafoki otthonába, némi művészi eszmecserére, vacsorával egybeköt­ve. A dolog érdemét nem csökkentette az, hogy ezt 1—2 jobb növendékével — Spi- ró Dezső, Kiss Viktor — is megtette. Sőt egyszer-kétszer jómagam is — bár ér­demtelenül — részese lehettem, persze, Takács Pistával együtt, szeretett profesz- szorunk atyai vendégszeretetének. Takáccsal már növendék korunkban együtt jár­tam egy-két évig az Iparművészeti Iskola szükséginternátusában. Hadifogságból, elszakított területről összeverődött, otthon, lakás nélküli szegény diákok katona­ágyas hajléka volt ez az Iparművészeti Múzeum II. emeletének Rákos utca felőli traktusában. Tudnivaló, hogy az iskola abban az időben a múzeum épületében he­lyezkedett el. Takács Pista a kollégáival szemben, mindenkor a legkedvesebb, leg­önzetlenebb bajtársiasságot, kollegalitást gyakorolta. Tanáraink kivétel nélkül mind szerették, megbecsülték tehetségét. Az iskola elvégzése után Takács Pista Budapesten telepedett meg. Egy ideig Roch Mihály ötvösművésszel lakott együtt a Kinizsi út egyik földszintes házikó­jának szűk, udvari szobájában. Ketten még csak elfértek benne, de ha hárman let­tek, a negyedik már csak az ablakon keresztül társaloghatott befelé. A pályakez­dés nehezen indult, megtörtént, hogy egész éjszakán keresztül petróleumlámpa vi­lágánál dolgoztunk elemi vagy polgári iskolai tankönyvek illusztrációin. Már negyedéves korunkban (1926-ban) templomfestési ajánlatot kaptunk, s azt teljesítettük is. A dunaföldvári r. k. plébániatemplomot festettük kii. Takács Pista brillírozott benne. Stein János és dr. Szőnyi Ottó professzorok kiváló dicséretben részesítették a munkát. A következő évben Szigetvárott dolgoztunk. Takács hasonló sikerrel működött (1927) után, a tokaj-hegyaljai Tolcsván festettünk templomot, Takács Pista tár­saságában (1928). A munka befejezésével közös szobát béreltünk Budán, a vár­ban (Országház utca 22. alatt). Házigazdánk, Csillag Jóska, meg a felesége is, fes­tőművészek voltak. Az 1928—29. évi telet itt töltöttük, testi-lelki barátságban, szorgalmas mun­kában. Mosonyi Dénes kalocsai prelátus-kanonok megrendelésére festettünk két képet a Rómában tanuló magyar kispapok nyaralója részére. Takács a 3 kassai vértanút festette meg, én pedig egy Szent László-képet. 1929-ben nagyszabású munkát vállaltunk a sátoraljaújhelyi római katolikus plébániatemplom kifestését. A munka 8 hónapig tartott. A sátoraljaújhelyi templomfestés végeztével, leutaztunk kettesben Olaszország­ba. Ezután évről évre következtek a templomfestések, évenként néha 2—3 is, ame­lyeknél néha én is segédkeztem Takácsnak. 1939-ben megint ellátogattunk Itáliába, de akkor már ott érezhető volt a nagy vihar szele. Említésre méltó munkáit látni lehet a következő helyeken: Mezőkövesd, Eger, Makiár, Kál, Kömlő, Jászladány, Jászárokszállás, Monok, Miskolc, Budapest — Martinelli tér, Rózsák tere, Bartók Béla tér, Máriaremete, Soroksár, Kassai tér —, Csömör, Hódmezővásárhely, Kecel, Kiskunfélegyháza, Isaszeg, Pécel, Vác, Eszter­gom, Szombathely, Mohács, Budaörs, Abony, Gyöngyös, Szentistván, Geszteréd. Takács István 1934 decemberében nősült. Egy kövesdi kereskedő lányát vette feleségül, Kovács Borbálát. Házasságukból két gyerek született. Az első 1938-ban örvendeztette meg őket, de csak hat hó­napig élt. A második gyerek, Márta, 1944. február 6-án jött, harsányan, nagy élet­akarással. Az édesanyja szülés után soha nem lett teljesen egészséges és 1968. ok­tóber 8-án meghalt. Márti, felnőve, magyar—orosz szakos tanári képesítést, szerzett, most az újpesti hajógyárban műszaki fordítóként dolgozik, egy fia van. Pista bátyánk, felesége halála után, megállás nélkül dolgozott tovább. Mikor megkérdeztem, miért hajszolja magát, azt felelte: a munka éltet, úgy érzem, hogy csak addig élek, míg dolgozni tudok. Mezőkövesd város elismerését fejezte ki azzal, hogy első díszpolgáraként tisz­teli Takács István festőművészt. , Ujlaky Dezső 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom