Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Pikler Gyula emlékezete
NYUGDÍJASÉVEIBEN ECSÉDEN ÉLT Pikier Gyula emlékezete Megyénk tudománytörténeti múltja még jórészt feltáratlan. Ezért fontos, minden olyan munka, amely ebből az adósságból akar törleszteni. A fehér foltok eltüntetésére jó alkalmat kínál ez az év fis, amikor a neves jogtudós 125. születésnapját ünnepeljük. Pikier Gyula 1864. május 21-én született, Temesváron. A Budapesti Tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Majd ezt követően, 1884 és 1891 között könyvtáros volt. Közben, 1886- ban, jogbölcseletből egyetemi magántanári képesítést szerzett. Tudományos munkássága révén fiatalon, 1891-ben, a budapesti jogi kar címzetes, 1896-ban pedig rendes egyetemi tanárává nevezték ki. 1903-tól 1920-ig a jogi kar jog- és állambölcseleti professzora volt. Tudományos munkássága rendkívül széles körű volt. Első könyvét 1885-ben tette közzé. Ebben David Ricardo XVIII századi, ismert angol közgadász érték- elméletét elemezte. Tudományos pályafutására első, nagy figyelmet keltő alkotása, 1892-ben látott napvilágot „Bevezető a jogbölcseletbe” címmel. Könyvében a jogtudománnyal kapcsolatos tudományelméleti kérdéseket kívánta megoldani. Szerinte a jogbölcselet független a filozófiától, a jog kérdéseit a szociológia segítségével lehet tudományosan megoldani. Pikier önálló állam- és jogbölcseletét „A jog keletkezéséről és fejlődéséről” című, 1897-ben közreadott könyvében fejtette ki, amely élete fő művének tekinthető. Könyvében a racionalizmusra hivatkozva indított támadást a különböző, feudális jellegű állam- és jogelméletek, valamint a hazánkban még élő feudális intézmények ellen. Ezt a művét egészítette ki az egyetemi előadásait tartalmazó „Az emberi egyesületek és különösen az állam keletkezése és fejlődése" című könyve, amely 1897-től számos kiadásban látott napvilágot. Könyvében az államot az egyének által belátott közös érdek által létrehozott emberi közösségnek tekintette. Ez az érdekközpontú szemlélet élesen szemben állt a konzervatív felfogással, amely szerint az államban politikai formát öltött nemzeteszmény szolgálata nem a belátott érdekből következik, hanem minden megfontolás fölött álló, elemi kötelesség. Pikier az államot csak jogi szemszögből, az állam által létrehozott jogi intézményeken keresztül fogta fel. Szerinte az állam, mint maga a jog is, a belátás terméke. Jogtudósunk Spencer filozófiája alapján fejtette ki saját belátásos jogelméletét. Eszerint a cselekedetek mozgatója az embernek saját szükségletére vonatkoztatott belátása, s ez teljesen független mindenféle absztrakt vagy abszolút erkölcsöt, igazságtól vagy hittől. Pikier szerint az emberek az államot belátás alapján hozzák létre. Belátásos keletkezési és fejlődési elméletével sajnos az állam lényegét és osztálytartalmát elrejtette, ezáltal tagadta az államon belüli osztályellentéteket. Államelméletével azonos alapon nyugszik jogfelfogása. Szerinte a jog nem más, mint az értelmi belátás terméke. Álláspontja szerint a jog nem függ össze az osztályok harcával. A jogszabályok, lényegüket tekintve, összeműködési szabályok, mindenki számára hasznosak. A jog lényege, a belátásos összeműködés a társadalom tagjai, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak között. Jogelméletével 63
