Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Szüle Rita: Vendégeink voltak a Petőfi-expedíció tagjai
A moszkvai hadtörténeti levéltár őrzi Bem tábornok hadijelentését, amely ezer fölötti magyar, foglyul ejtett katonáról számol be. A sok-sok egybeesés is valószínűsíti, hogy a legendának igenis van valóságalapja. A történet ott vett igazi fordulatot, amikor Morvái Ferenc az egész ügyben fantáziát látott, az elmúlt évben kiutazott egy filmes stábbal Szibériába. Januárban megalakult a Petőfi-bizottság, Pozsgay Imre államminiszter tiszteletbeli elnökletével. Ez a testület közösen döntött arról, hogy egy expedíció induljon el Petőfi nyomában. Szellemi kaland Barguzinban Mielőtt a magyar csoport repülőgépre szállt, a Népszava felhívással fordult testvérlapjában, a Trudban a szovjet emberekhez, hogy jelentkezzen az. aki Barguzinban született, tud valamit egy Petrovics-Petőfi nevű magyar költőről. A társaság meglepetésére, örömére, a moszkvai repülőtéren már várta őket Jurij Davidovics Vinokurov. Az idős férfi Barguzinban született, s nagyapja, aki kijevi száműzött volt, gyakran kivitte őt a temetőbe, Petrovics sírjához. Vinokurov kiválóan állta a keresztkérdések próbáját, így a kis csoport neki is váltott repülőjegyet Szibériába. Zahemszky László izgalmas szellemi kalandnak nevezte ezt a találkozót, továbbá azt, ahogyan a férfi rátalált a sírra. A barguzini temetőben — ahol 50 éve nem járt — egyedül indult el a kisöreg, vitte a lába, az emlékek, a nagyapja iránti szeretet. Néhány lépés után azonban megtorpant, tanácstalanná vált, visszafordult. Rövid időn belül kiderült, hogy a temetőnek nem az az eredeti bejárata. A gondnok megmutatta a régi kaput, és pillanatok alatt rámutatott az idős ember arra a helyre, amit — az őslakók elmondása alapján — a tudósok is Petőfi vélt sírjának ismernek. A zsidó és a pravoszláv temető közötti részt jelölte meg tehát, ahol nincsenek keresztek, síremlékek. Kéri Edit történész ezt a területet jelképesen szibériai „301-es parcellának" nevezte el. Csoda Csitában Barguzinban 1936-ban leégett a levéltár, de Csitában a tudósok csodára leltek. Megtalálták Petőfi állítólagos feleségének, Anna Kuznyecovának anyakönyvi kivonatát, illetve annak másolatát, amelynek segítségével összeállították Kuznyecovék családfáját. Az iratokból derült ki, hogy Annának volt egy fia, Alekszander Alekszandrovics Kuznyecov, aki — a száműzöttekre vonatkozó szigorú szabályok szerint — nem kaphatta meg születése után édesapja családi nevét. Egyelőre a fiút nem sikerült megtalálni, a legutolsó adatok szerint 1905-ben ismeretlen helyre távozott. Az expedíció tagjai felkeresték viszont Ligyia Alekszandrovát, az Irkutszkban élő vegyészprofesszornőt, aki Petőfi feleségével rokoni kapcsolatban áll. Találtak továbbá újabb iratot íarra vonatkozóan, hogy voltak magyar foglyok Szibériában 1849 után, akik közül páran szekéren kereskedtek, és bűnügybe keveredtek. Egyébként a magyarokról szóló összes írásos dokumentumot — 3000 oldalt tesz ki — a Megamorv Kft. mikrofilmen megrendelte. Ha a jeges föld felenged Az ásatásokra július 15. és augusztus 15-e között kerül sor, mivel a jeges taiaj ebben az időben enged ki annyira, hogy a munkálatokat el lehet kezdeni. Az eseményen csaknem félszázan vesznek részt, köztük több híres külföldi tévétársaság, újságíró, valamint hat neves antropológus, dr. Kiszely István professzorral az élen, A feltáráshoz minden engedély a stáb rendelkezésére áll. 50
