Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - A pluralizmus hétköznapjai
A pluralizmus hétköznapjai Jó egy éve, a tavaly májusi pártértekezlet óta megélénkült közéletünk. Rajtolt az a hosszabb távon feltétlenül egészséges kibontakozást szülő folyamat, amely végső soron a demokratizmus dicséretes honfoglalásához vezet. A korábban hallgató százezrek egy része megtörte régebbi némaságát, s ma már nem húzódozik az őszinte véleménynyilvánítástól. Szembesülünk a múlttal, az elmúlt negyven esztendő hibáinak mérlegelésétől sem húzódozunk. Az MSZMP — s ez nem akármilyen érdem — arra is vállalkozott, hogy kezdeményezi, szorgalmazza a hatalom megosztását, a többpártrendszer kialakítását, amely — s erre van esély — megnyugtató kontrollt tesz lehetővé, azaz az eddiginél nagyobb esélye van annak, hogy kiiktatódjanak az esetleges tévedések, a sorsokat sértő intézkedések. Megindult a készülődés a választásokra, amelyek időpontját valószínűleg előbbre hozzák. Mindez örvendetes, s kiváltja azok elégedettségét, akik mindig hittek abban, hogy ha lassan is, de csak előrehaladunk. Köztük olyanok is akadtak, akik tettek is azért, hogy változzon a világ. Nem vonakodtak a konfliktusoktól, az érvényesülést gátió összeütközésektől. Joggal vélik azt, hogy nem küzdöttek, küszködtek feleslegesen, mert az egykor elvetett mag csak gyökeret eresztett, csak szárba szökkent. öt esztendeje megújult folyóiratunk, s annak szerkesztőbizottsága, efféle elveket hirdetett meg fél évtizeddel ezelőtt, s ezt követően is arra törekedett, hogy felkarolja az ígéretes kezdeményezéseket. Harcolt azért, hogy a túlontúl ostorozott nehéz emberek ne maradjanak magukra, s eredményesen vívhassák meg olykor idegőrlő csatáikat. Ezért vállalt közösséget a rákkutató dr. Béres Józseffel, Kovács Ádámmal, az akupunktúra elfogadtatásáért viaskodó dr. Hra- bovszky Mihállyal, a reflexológiára esküdő Kulin Imrével, a mészterápia népszerűsítéséért porondra lépett dr. Márkus József egyetemi tanárral, a Petőfi- kutatást menedzselő Morvái Ferenc nagyrédei feltalálóval. Ez a szándék magyarázza azt is, hogy e számunk a pluralizmus témakörét elemzi. Felvillantva nemcsak az országos, hanem a megyei vonatkozásokat is. Nem hallgathatunk azonban arról sem, hogy néha elszabadulnak az indulatok. Megszűnik a türelem, nyoma sincs vitakultúrának, értékeink méltatásának. Olykor számosán hangoskodnak, s nem tényekkel, hanem hangerővel érvelnek, megfeledkezve a tolerancia kötelmeiről. Gyakran felbukkannak a karrier-, a szerencselovagok, a köpönyegforgatók, a reformköntösben fontoskodó kaméleonok, a nyers, a durván vagdalkozó ultrabalosok. Ettől a rétegtől messzemenően elhatároljuk magunkat, s az egymás iránti tisztelet, megértés szellemét szorgalmazzuk. Nemcsak itt, nemcsak írásainkban, hanem valamennyi fórumon, hiszen ennek a kis országnak ki kell lendülnie az igen tartós hullámvölgyből, s ez csak akkor sikerülhet, ha mindnyájan az annyira óhajtott közmegegyezésért munkálkodunk. Nem szóvirágokkal, hanem az emberség által sugallt tettekkel. . . 3
