Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - KÖZÉLET - G. Molnár Ferenc: Tűzből pattant milliók
VILÁGJÁRÓ FELTALÁLÓ Tűzből pattant milliók 11/2. Fura egy ember Morvái Ferenc, a kazángyártó, már csak abból a szempontból is, hogy a kényes kérdésekre azonnal válaszol, és a legkínosabb pillanatokban sem emeli meg hangját, annak ellenére, hogy a kellemetlen esetek elég gyakoriak voltak az életében, és még ma sem hiányoznak belőle. Felépített egy üzemet engedély nélkül. Ezért később bírságot fizetett, nem is keveset: majdnem kétmillió forintot. Nincs iparengedélye, mégis dolgozik, dolgoztat, ami ugyancsak jelentős mértékű bírságot von maga után. — Fel tehetném a kérdést: miért nincs iparengedélye? — Azért vonták be az engedélyt, mert a jelenlegi rendelkezések szerint minden gyakorolt szakmára külön mesterlevél szükséges, és amikor én, közel 20 éve az engedélyt megkaptam a víz-, fűtés- és gázszerelés rokonszakma volt, akkor elegendő volt az egyikből mestervizsgával renelkezni. Márpedig ahhoz, hogy gyakorolható legyen, nekem az egyik szakmából van mestervizsgám, és úgy vélem, azzal, hogy az engedélyem visszavonták, a törvényt — teljességgel jogtalanul — „visz- szafelé” az időben alkalmazták. Az engedély visszavonásának másik oka az volt, hogy a szolnoki városi tanács 1985. évi adótervének teljesítése érdekében szívességet kért tőlem, miszerint a december havi társadalombiztosítási járulék összegét ne a tb-igazgatóság, hanem a tanács adószámlájára fizessem be, kölcsönképpen. Ígéretük szerint ezt az összeget az év végéig vissza kellett volna utalniuk, ám ez nem történt meg, csak a következő év elején. Ezáltal nem tudtam tb-járulék-befizetési kötelezettségemnek eleget tenni, s az így keletkezett hiányt elegendő oknak találták iparengedélyem visz- szavonásához. Ez, véleményem szerint, teljesen törvénytelen eljárás volt, ezért nagyon meggondoltam, amikor újból iparengedélyt kértem Nagyrédén. Ám, úgy látszik, a községi tanács nemcsak a nagyrédei üzem építési engedélyét nem tudta 6 hónap alatt megadni, hanem az iparengedély kiadását sem akarja elintézni. Mindig a 29. napon találnak valamilyen kizáró okot. Ez tulajdonképpen úgy van, hogy... ! És ettől kezdve már semmi sem kristálytiszta, vagyis az, hogy valójában hogyan is van az, ami úgy van, hogy.. . ? — Nincs jó kapcsolata a helyi vezetőkkel? — Nincs, és meg is mondom az okát. Több is van: a futball, az új üzem és az iparengedélyem ügye. Nagyrédén alakítottam egy labdarúgócsapatot, falubeli játékosokból. Kissé furcsán nézhettem rá, mert utána elmagyarázta, hogy volt ugyan már egy futballcsapat a faluban, de annak egyetlen játékosa sem rédei fiatal. Úgy gondoltam, hogy a rédei fiatalok — több éves mellőzés után — végre futballozhatnának a község lakóinak pénzén épített futballpályán, mert előzőleg kiszorították őket onnan. Kezdetben minden olyan egyszerűnek látszott. A tanácsházán megbeszélték hármasban a községi vezetőkkel, hogy... és akkor mindenki egyetértett, de másnap mégsem helyeselték a szándékot. Ügy látom, ez nem nagyon sikerült, mert hogy érzékletes példával szemléltessem a nagyrédei helyzetet: itt nem a kutya csóválja a farkát, hanem a farka csóválja a kutyát. Ezzel kapcsolatban egyébkén szervezni kívánok egy labdarúgó-mérkőzést, melynek szünetében a falu lakosságának bevonásával, szavazást szeretnék rendezni a pálya sorsáról. — Aztán... ! A MEGAMORV-nak elég nagy mennyiségű áramra van szüksége. A trafót viszont csak a község megrendelésére szerelheti fel az ÉMÁSZ. Mennyibe kerülne? — érdeklődte meg Morvái Ferenc. Négyszázezerbe, mondták. Itt van ötszázezer forint, mondtam a tanácsnak, a megmaradó pénzből pedig vegyenek az óvodásoknak játékokat. A pénzt visszaküldték. — Erre elmentem az irodába és ... — Nagyon szókimondóan fogalmazott? — Miért? Hogyan kellett volna? Én nem szoktam kertelni, mert annak semmi értelme. De mindig szemtől szembe mondom meg a véleményem. 68
