Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - KÖZÉLET - Szilvási László: A sztrájk kialakulásának előfeltételei Magyarországon
ráciának azon a szerepén van, amely a dolgozókollektíván belül az igények jobb kielégítéséért folyik. Az egymással versengő egyének, csoportok, rétegek közötti egyensúly megteremtése hiányzik az adott szervezeti és társadalmi feltételek között: egyszóval, az üzemi demokrácia érdekegyeztető funkciója. A mikroszintű kezdeményezések sikere mutatja, hogy a politikai, a gazdaságitársadalmi fejlődés mai szakaszában ezeknek a törekvéseknek az emberi szükségletekben és igényekben is van realitásuk. A részvétel, az érdekegyeztetés természetéből adódóan, konfliktusos folyamat. A közvetlen részvétel során a munkás, a beosztott rendszerint vezetőjével kerül szembe. Ezt sokan nem vállalják. Ám e magatartások többnyire nem az erkölcsi tartás hiányából erednek. Az üzemben dolgozó emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy ezekre energiát, időt fordítsanak. Az ismeretek, a felkészültség megléte a részvételnek legalább olyan fontos tényezője, mint maga az érdekeltség. Ez ad lehetőséget ahhoz, hogy partnerként léphessenek fel az érdekegyeztetés üzemi folyamataiban. Az üzemi demokrácia gyakorlásához a dolgozóknak nincs elég ismeretük. A hiba a szemléletben van: elsősorban olyan ügyek intézésébe kívánják a munkásokat bevonni, amelyekhez sem ismereteik, sem tájékozottságuk, sem felkészültségük nincs. Mihez van affinitásuk a munkásoknak? A munkások nagyobb része átfogóan gondolkodik: a) a munka szervezése, technikai körülmények változtatása, javítása; b) a kereseti viszonyok mitől függjenek: képzettség, igyekezet, szorgalom, teljesítmény, fizikai megterhelés, életkor, felelősség, munkakörülmények, szociális feltételek. Szakszervezet és a participáciő Nem képesek betölteni a szerepet, amelyet tőlük várnak el az érdekegyeztetésben: érdekek feltárása, érdekek képviselete. Miért hanyagolja el ezt a feladatát? Mert ebben mint szervezet nem érdekelt, és ezért erre nem is képes. A közvetlen részvétel intézménye a termelési tanácskozás. A termelési tanácskozás elvileg megfelelő intézmény mindazoknak a vitás kérdéseknek a rendezésére, amely az üzemben együtt dolgozó feleket érintik. Vizsgáljuk meg a gyakorlatban, milyen mértékben teszik ezek a tanácskozások lehetővé az eltérő érdekek felszínre kerülését, ütközésüket és megegyezésüket egymással. A termelési tanácskozások arra a koncepcióra épülnek, mely szerint a munkások érdekeltsége elsődlegesen a termelés átfogó problémáihoz kötődik, s ebben közös a gazdasági vezetéssel. A munkások viszont nem a termelésnek az őket legfeljebb közvetetten érintő átfogó kérdésekben érdekeltek, hanem saját keresetük, munkájuk problémáiban. A termelési tanácskozás, mivel a tényleges érdekkülönbségeket és ütközéseket megoldani nem tudja, közömbösségbe, értetlenségbe fullasztja — és ezáltal tartósítja. A termelési tanácskozások menetének szembeszökő. egyenlőtlensége, hogy azokon a vezetés, velük együtt a szakszervezeti vezetés is, testületként szerepel, a dolgozóknak egyénileg kell fellépnie, véleményt mondania, kritizálnia. Ilyen körülmények között egyetlen helyes magatartás létezhet, melyet a dolgozó követ, hogy nem szól bele a dolgokba. És ezt is várják el tőle: a gazdasági vezetés és a szak- szervezet is. Egyikük sem érdekelt ugyanis abban, hogy az együttműködésüket veszélyeztető problémák egy olyan alkalmatlan fórumon kerüljenek nyilvánosság elé, amely megoldani azt úgysem tudja. A termelési tanácskozások tartalmi oldala még máig is tisztázatlan: jogi, közgazdasági vagy politikai intézmény-e. T el jesítmény-visszatartás A csoportok, sőt egyének érdekeit érintő, fontosabb döntések jogát — a bérek, az árak, az életkörülmények kérdésében — jórészt a központi szervek tartják fenn a maguk számára. A vállalatok túlnyomó része nem képes, nem tud dolgozóinak munkájuk révén anyagi perspektívát kínálni. Egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy megállapodhasson velük: érdekeiket a vállalati érdekekkel egyeztesse, cselekvésüket a vállalat, végső soron a társadalom céljainak szolgálatába állítsa. A kollektívák kezében hagyott eszközök annyira minimálisak, a felhasználásukat szabályozó előírások annyira merevek, hogy tartós és erős érdekkompromisszumok kimunkálására vállalkozni egyszerűen nem érdemes. 59
