Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
Caraffa kezén. (Jön sietve Güljid.) Gülfid. szólj Fatimének, készülődjenek . . . GÜLFID: Igenis, uram. (Elsiet.) (Most elindul a kapu felé. Távolból látjuk, amint Caraffa közeleg. Csak ketten vannak, mindenki nagyon távoli, egybeolvadó. Átadja a kulcsokat. Aztán Caraffa és Rusztem átölelik egymást. Morajló éljenzés. így állnak egy darabig, mintegy kimerevítve. Jön JÓS a fal tetején.) JÓS: így öleli egymást ádáz ellenség, valahányszor... Hány helyen jár a kéz, uram teremtőm! Nincs a kéznek erkölcse, én mondom tinektek . . (Eltűnik.) (Most sötétbe borul a kapurész, a háremet látjuk.) (Ül az ágyon Fatime egyedül, imádkozik. Sietve jön Gülfid. Fatime összerezzen.) GÜLFID: Rusztem kér. készülődjetek, Fatime. (Kis csend.) FATIME: Légy hű felesége Rusztemnek, Gülfid, vitéz ember, jó lélek az én uram GÜLFID: A szekerek előálltak A háremből majdnem mindenki ott van FATIME: En itt maradok. Gülfid. GÜLFID (pánikosan): Jai, az nem lehet, Rusztem haragudni fog! FATIME: A mecset nem vonz többé . . . sem a müezzinek dala . . . GÜLFID: Legalább menekülj a keresztények közé, itt ne maradj, Fatime! (Kint zaj, figyelnek.) (Két porkoláb taszigál két asszonyt.) PORKOLÁB: Ha török asszony lettél, mért nem mész velük? EGYIK ASSZONY: Hagyjatok! PORKOLÁB (a másikhoz): Te meg, ha török létedre keresztény lettél, miért mész mégis a pasával! Mi vagy hát? MÁSIK ASSZONY: Jaj nem tudom, mi vagyok! Asszony vagyok, asszony! PORKOLÁB: Köpönyegforgatók! (Kilökdösik őket.) FATIME: Menj, s légy hű felesége a pasának. Magam helyett akartalak neki. GÜLFID (pánikos): Te akartad, te. nem én! (Elrohan. Fatime ismét leborul Imádkozik.) (A hárem elsötétül. A tanácsi erembe jön Koháry, ahol már Rusztem várja.) KOHÁRY (meghajol): Mi kísérjük Váradig a dicső Rusztemet! RUSZTEM: Hogy szerettem volna, ha maga foglalja el Egert . . . vagy bárki, csak ne Caraffa ... ez a szájhős . .. (Hirtelen.) Most végre megmondhatják az igazat: Szulejmán nagyvezírrel mi van? KOHÁRY: Csapatait még ez év augusztusában szétverték a császári hadak (Kis csend.) RUSZTEM: És a szultán . . . nem küldött segítséget? KOHÁRY: Muhammed szultánt megfosztották a tróntól. RUSZTEM (szinte gépiesen): És a vezérkar.. . a főtisztek? KOHÁRY: Katonalázadás tört ki Sztambulban, uram. (Kis csend.) RUSZTEM: Vártam egy nagyvezírt, aki megfutott. Reménykedtem egy szultánban, aki nincsen . .. (Mintegy leltározik.) KOHÁRY: Mi megüzentük kegyelmednek. Az ellenség is igazat mond néha (Komor bölcsesség.) A bosszú kihűl a hosszú úton .. . (Kis csend.) RUSZTEM: Mielőtt elhagynák a várat, néhány emberem felett törvényt akarok ülni. Nem viszem Sztambulba sem bűneiket, sem a büntetést. így gróf úr, így megengedik hát, hogy törvényt üljek? 15
