Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Zay Istvánné: Nyelvi-irodalmi-kommunikációs programmal az anyanyelvért

lön-külön úgy tudtam koncentrálni, ahogyan azt már az elején is fontosnak tartottam volna.

Ma már sokkal könnyedebben, rugalmasabban vezetem az órákat, de az azokra való felkészülés és az utána következő elemzés most is — és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is — nagyon alapos, körültekintő munkát fog igényelni.

A negyedik év első félévén túl, a differenciált tanulásirányítás jelentős előnyeiként könyvelem el, hogy

— egy-egy csoport számonkérése, ellenőrzése kapcsán az oda tartozó, valamennyi tanuló tudásáról, a témában való fölkészültségéről, illetve annak hiányosságáról képet kapok;

— sikerélményt nyújthatok a leggyengébb képességű tanulómnak is, mert „testre szabott”, fejlesztő feladatot kap tőlem;

— azokkal a gyerekekkel foglalkozhatom a legtöbbet közvetlenül, akik arra a leginkább rászorulnak;

— nem kényszerítek osztályátlaghoz igazodó — közepes — haladási tempót a tehetségesebb tanulóimra, hiszen taneszközeik úgy készültek, hogy alkalmasak legyenek az önálló munkálkodásra. Ök többnyire ily módon szereztek ismereteket pl. irodalomból, anyanyelvből, helyesírásból stb. Természetesen mindez nevelői irányítással, s minden esetben nagyon alapos ellenőrzés és értékelés mellett történt.

Ebben a programban tehát a tanulók számára nem a pedagógus az állandó és kizárólagos információforrás. Ezt a szerepet átvehetik a nyomtatott taneszközök, a tankönyvek és munkafüzetek, másrészt az audiovizuális és szemléltetőeszközök. Nyilvánvaló, hogy a pedagógus ebben a programban sem mentesülhet teljesen az információközvetítés szerepe alól, hiszen pl. a helyes ejtési gyakorlatok, mimetikus játékok, a közös önművelési tevékenységek csak a nevelő és a gyermek közvetlen együttműködése során oldhatók meg.

— A gyorsabb haladási csoportba tartozó tanulóknak lehetőségük van könyv- és könyvtárhasználatot, sajtóolvasást tanulni, valamint az igényes, szelektív televíziónézést és rádióhallgatást elsajátítani.

Néhány tevékenységről — röviden

Terjedelmi okok miatt, csak érintőlegesen teszek említést néhány, fontosnak ítélt tevékenységről:

Az olvasást kétfajta metodika: a szintetikus és a globális módszerek együttes alkalmazásával tanítja a program. A gyorsolvasást speciálisan megszerkesztett feladatsorokon és taneszközökön végezzük, melyeknek eredményeképpen a gyermekek néma olvasási tempója és szövegértési képessége magas szinten fejlődik. De alaposan kidolgozott és jól hasznosítható gondolatsorok állnak rendelkezésünkre az olvasástechnikai hibák javítására, az olvasás pontosságának fejlesztésére is.

Negyedik osztály végére magas követelményeknek kell eleget tenniük. Pl. „Felkészülés nélkül tudjon elolvasni 150 szóból (700 betűből) álló szöveget, legfeljebb egy perc alatt. Olvasás közben a hangos olvasási hibák közül legfeljebb 1—2 újrakezdési vagy más olvasási hibát követhet el” (jeles szint).

Vagy:

Felolvasás:

53