Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Eszmények nélkül?
Minden kezdeményezése és tette a felvilágosult gondolkodó, de a gyakorlati reformokért megszállottan küzdő, igazi népművelő portréját idézi: „Kutató szemmel néztem körül, kerestem cselekvő kereszténységet — s találtam szörnyű zűrzavart, hamis népi nézetek zagyvalékét, babonát, otromba előítéletet, ferde fogalmakat a vallásról, melyek a lelket sötétséggel, a szívet szorongással, s a paraszt egész életét és állapotát fojtogató nyomorral töltik el.” (Vellmann Imre: Tessedik Sámuel — Budapest, 1954. 16. p.) A megingathatatlan hit, a sarkalló belső késztetés nem elégedett meg a kényes türelmetlenkedéssel, lenéző elméleti analízisekkel, esetleg fellengzős tanácsadással. Földön járva, mértéket és értéket nem túlozva, környezetének önmagukhoz igazított, de emberi magasságokra törő feladatot és példát kínált; a munka oktatása által akarta tanítványait munkára nevelni. „... tevékenység, cselekvés, s a tennivalók megvalósítása útján képezni az ifjúságot azzá, amivé lennie kell, ha az iskola kapuin kilép...” — vallotta még akkor is, amikor már az irigy és babonás ellenszegülés életművét, a „szorgalmatossági iskolá”-t 1806-ban megszüntette. Persze, pályája értelmét a sors visszaadta azzal, hogy a keszthelyi Georgi- kon szarvasi fundamentumokra, Tessedik-hagyományokra létesült; a megalapításhoz véleményét becsülték. (A sors kegyessége ezúttal sem csak a véletlennel találkozott.) ... A fiatalokat, gyermekeket féltjük, a jövőnek szeretnénk megtartani őket. Ezért kutatjuk a jobb, a jó (!) nevelés eszméit a múltban, a széttöredezett jelenben. Jogos és jogtalan kifakadások, a közelmúlt tagadása vagy megbecsülése miatt — hangos gondolkodás. Mert még nincs meg a megoldás, a megoldatlanság terhe nyom. Így nem lehet nevelni, és nevelni kell. Túl a közvetlen munkavállalói kötelezettségen — el kell jutni annak felismeréséig, hogy nem lehet megtorpanás. Feltehetően nagyobb gondolati ellenőrzés mellett, folytonos informálódás (olvasás) segítségével, a más hatások tiszteletével és beszámításával formálni és formálódni kell. Az utóbbi nehezebb. Mert a nevelőnek önmaga hitével van dolga, önmagával van tisztáznivalója. Ezt is vallanunk kell. Ügy, mint legkitűnőbb elődeink. Emberségből, hazaszeretetből, magyarságból — s többen az egyetemes humanizmus szellemében. Elkerülhetetlen felülvizsgálni eszményeinket. Magunktól és okosan, fel kell tárnunk esetleges tévedéseink szövevényeit. Ha szükséges, visszamehetünk a gyökerekig vagy az út elejére. Tisztaságra törekedve, jó megfürödnünk a politikai önismeret és a nemzeti önismeret hullámaiban. Csak egyet nem lehet tennünk: a bizonytalanságra, a káoszra, a reformi- zálódásra hivatkozva, gondjaival, kérdéseivel, céljaival, álmaival magára hagyni a gyermekeket és a fiatalokat. Mert ha elindulnak, nem mindegy, hogy merre igyekeznek. Kovács János 50
