Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés a megye megújuló oktatásáról

összhangban van a vállalatok, a felsőoktatás, a közgazdasági reform törekvéseivel. Elősegíti a diákok elhelyezkedési esélyeinek növelését. Az intézmény gimnáziumi részében sem hagyományos képzés folyik. Itt is több informatikát és számítástechnikát oktatunk. Tervezzük, hogy harmadik és negyedik osztálytól heti négy órában, pénzintézeti ismereteket is adunk. Ez megköny- nyíti elhelyezkedésüket a bankszakmában, ha nem sikerül a felvételi. A képzés tartalma, sőt a megszerezhető képesítés köre is bővül. Tervezzük, hogy bevezetjük az ötödik évet, s a technikusképzés mintájára, folyamatszervezésre készítjük fel a diákokat. Erre sem volt még példa a közgazdasági szakközépiskolai oktatás történetében. Ennek keretében viszont csak nyelvvizsgával lehet egy magasabb szakmai képesítéshez jutni. Tehát az idegennyelv-oktatás is kiemelt szerepet kap.

— Valószínűnek tartom, hogy a mostani társadalmi és gazdasági változások miatt, nehéz helyzetbe kerültek a pedagógusok. A tanárok mindegyike napra kész a tárgyában?

Dr. Sipos Mihály: Óriási előnyünk, hogy a másik iskolában már megfogalmazódott a megújulás gondolata, s a mi új tantestületünk jórészt ehhez az új koncepcióhoz szerveződött. Hozzánk kivétel nélkül azok kerültek, akik vállalkozni mertek. A számítástechnika, a közgazdaság tudománya annyira gyorsan fejlődő terület, amelyben nem lehet lazítani, a pedagógusoknak folyamatosan képezniük kell magukat. Ha az oktatási törvényt megértjük, annak szellemében cselekszünk, akkor az a fajta kreativitás, amely — meggyőződésem, hogy megtalálható az iskolák döntő többségében — segít az előbb- relépésben. Nemcsak az oktatás, hanem ennek hatására a társadalom és a gazdaság területén is.

Dr. Kovács János: — Fontos, hogy az oktatási törvény szellemisége eljusson minden tantestületbe. A pedagógusokban megtalálható a kíváncsiság, s ha ehhez ösztönzést kapnak, akkor intenzív módon léphet előre az oktatás ügye. Viszont, ha nem konstruktívak az intézményvezetők, hiába is inspirálunk bárkit. Konzervatívok is léteznek. Hiszen hány számítógép porosodik most is az iskolákban. Talán még nem is dolgoztak rajta. A jövőt a progresz- szív pedagógusok teremtik meg.

— A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézetben még csak most kezdődik egy modellértékű kísérlet. Mi ösztönzi erre önöket?

Kisgergely János: — Ez nem más, mint alkalmazkodás a gazdasági élet kihívásához. A kereskedelem, a vendéglátás mint népgazdasági ág, a legfogékonyabb a reformra. E területen jelentkeztek először az új üzemelési formák. Egyébként a szakoktatásnak óriási kihívással kell szembenéznie. Nem megfelelő a jelenlegi szakmunkásképzési szint. A nyelvi képzésben is újat kell hozni. A szakközépiskolákban pedig nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyakorlatra. Mindezeket figyelembe véve született meg az ötlet az úgynevezett integrált vendéglátóipari képzésre, melynek lényege: a gyerekek minél jobban feleljenek meg a szakmai igényeknek. Amennyiben próbálkozásunk eredményes lesz, úgy a hozzánk hasonló iskolákban — ahol közös igazgatás alatt folyik a szakmunkás- és szakközépiskolai oktatás — általánossá teszik módszereinket. Milyen előnyei lehetnek? Elsősorban a szakmunkásoknál egy magasabb szintű kulturáltságot hozhat a közismereti tárgyakból. A valós igényekhez jobban igazodik az oktatott tananyag. Mindig kényes pontnak számított, hogy a vállalatok magára hagyták az iskolát. A mi szisztémánk szerint a harmadik évben a szakmunkástanulókat átadjuk a vállalatoknak. A cé38