Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés a megye megújuló oktatásáról

— Kérhetnénk néhány példát az országos, illetve a megyei kísérletekre?

Dr. Kovács János: — Az óvodai új nevelési program kidolgozásában jó

néhány óvodánk és szakemberünk vett részt. A Zsolnai nyelvi kommunikációs programban a követő megyék sorában az elsők közöt tartják számon általános iskoláinkat. Itt is történtek kísérletek az alsó fokú oktatási intézményekben folyó idegennyelv-tanítás metodikájának kialakítása érdekében. Ugyancsak több helyen bekapcsolódtak a középfokú oktatás korszerűsítésének folyamatába. Ilyenek az új szakképzési kísérletek vagy éppen a gimnáziumi fakultáció próbája. Ezek az országos törekvések, amelyekhez számos kedvező tapasztalattal járultak hozzá intézményeink. Viszont csak a pedagógusok szűk rétegére vonatkozik az effajta vállalkozás. Ezeknél sokkal átfogóbbak azok a kísérletek, amelyek egész intézményre szólóak, s egy-egy iskola önállóan végez.

— A civilek egy része nem érzi szükségesnek a kísérletezést. Az egri egészségügyi szakközépiskola és szakiskola egy országosan is egyedülálló dologra vállalkozott. Önök milyen szerepet tulajdonítanak ennek?

Dr. Kárász Imréné: — Való igaz, az emberek idegenkednek az újtól. Amit megszoktak, kzt szeretnék folytatni. Nálunk sem volt ez másképp, de végül is a pedagóguskollégák egy része szívesen vállalkozott erre a feladatra. Humán szolgáltató tagozat néven folyik ez a munka. A felkészítést egy fővárosi stáb végezte, á kutatás vezetője Kristóf Ágnes, az OPI képviselője, míg a szakmai irányító ÍTalyigás Katalin, az ELTE szociológiai tanszékének munkatársa. A szakmai program nagy részét a budapestiek dolgozták ki, a módszereket és az elveket viszont már nekünk kellett kialakítanunk. Akad több olyan tantárgy is, ^melynek tantervét kollégáink készítették el. S hasonló a helyzet a szöveggyűjteményekkel is.

— Feltételezem, hogy még a kezdet kezdetén tisztázták az e szakmával kapcsolatos társadalmi igényt. Tulajdonképpen miért vált szükségessé e képzés beindítása?

Dr. Kárász Imréné: — A társadalomban bekövetkezett változások miatt, egyre többen szorulnak emberi segítségre. A Magyar Tudományos Akadémia felmérése szerint négy-hatezer felsőfokú végzettségű, humán szolgáltató szakemberre lenne szükség, míg a megyében legalább 350 középfokú végzettségű kellene. Mi egyetlen évfolyamot indítottunk be szeptemberben, 39 tanulóval. Az elképzelések szerint jövőre is szervezünk egy osztályt. A négy iskolai év után a tanulók általános szociális asszisztens képesítést kapnak, a rászoruló időseket, illetve a deviáns családokat gondozzák. Az új szak indításakor nem csináltunk ennek különösen nagy reklámot, de így is jóval többen jelentkeztek felvételire, mint ahányat képes volt fogadni az iskola. A felvételin pszichológusok és pedagógusok beszélgettek el a jelöltekkel, elsősorban a rátermettségüket vizsgálták, s nem tárgyi tudásukat. Különösen az empátiakészséget, a szociabilitást, a fellépést, a magabiztosságot értékelték. Hiszen a diákoknak majdan ezekre lesz a legnagyobb szükségük az életben.

— A mindennapok során, a gyakorlatban, kell-e változtatni az íróasztalnál kitalált metodikai elképzeléseken?

Dr. Kárász Imréné: — A fővárosi csoport tagjai szinte ugyanazt a valóságos légkört teremtették meg számunkra a felkészülés során, amellyel a gyakorlatban találkoztunk. Egyik legfontosabb célunk, hogy ne a szokásos tanár —diák viszonyt éljük meg, ne legyen meg a három lépés távolság, hanem nyílt, demokratikus, őszinte légkör alakuljon ki a tanulók és a tanárok között. Ennek jegyében több tantárgyat kisebb csoportban oktatunk. Az első félév36