Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Gábor László: Beszélgetés dr. Rottler Ferenccel, a TIT főtitkárával

mányi előadásokra beüljenek. Nagy emberi gondot jelent ez, hiszen sok idős pedagógus erre áldozta az életét. Most meg azt látja, hogy egy tanteremnyi érdeklődőt sem tudnak összeszedni. Ha a kiutat keressük, csak a szétaprózott intézményrendszer egységesítésében találhatjuk meg. Ha munkatársaink között professzionális népművelők is megtalálhatóak, akkor még megkereshetik azokat, akik még szívesen részt vesznek a hagyományos formákban. De nem csak ebben akadnak ellentmondások. összességében súlyos generációváltás előtt állunk. Nagynevű, vonzó kollégáink öregedtek ki, vagy mentek el végérvényesen. Egyre hosszabb a névsor, hogy csak néhány nevet említsek: öveges professzor, Buga doktor, Gunda Béla, Nemes- kürty István, Lőrincze Lajos, s még sokan mások. A negyven-ötven éves generációk inkább az állami és pártapparátusban vállaltak szerepet, nem az ismeretterjesztésnek áldozták életüket. A fiatalabbak meg még nem érkeztek be, nem jelentenek komoly vonzástényezőt.

H. Sz.: — Beszéltünk már a nagy lehetőségekről, az új tömegkommunikációs eszközökről. Miért nem „menedzselték” jobban saját munkatársaikat, megérezve ezt az esélyt?

— Sokakat népszerűvé tett a televízió, de sajnos ezek a „sztárok” nem a mi embereink. Bár lettek volna azok is, ha idejében eszmélünk. Már nagyon nehéz pótolni az elvesztett időt. Elkéstünk a megfelelő személyiségek előtérbe helyezésével. Most már a harmincasok közül kell „kinevelni” ezt a gárdát. Reményekre jogosít, hogy a Magyar Televízió közművelődési főszerkesztőségével nagyon jó a kapcsolatunk. Ha valaki mondjuk az Ablakban vagy a Kalendáriumban feltűnik, két- három megjelenés után már felfigyel rá a közvélemény. Gyors áttörésre azért nem számítunk, úgy ezredfordulóra pótolhatjuk ezt a nemzedéki űrt.

H. Sz.: — Sokakat aggodalommal tölt el, hogy fogynak a településeken a T1T- csoportok. Veszélyesnek tartja-e ezt a jelenséget?

— Megközelítés kérdése, hogyan ítéljük meg a helyzetet. Ha egyfelől azt mondjuk, hogy Bács-Kiskun megye kistelepüléseinek hetven százalékában már nem dolgozik TIT-csoport, akkor pesszimisták lehetünk. De másfelől, ha azt nézzük, hogy harminc százalékukban állandó és tartalmas munkát végeznek, akkor bizakodhatunk. Különösen azért, mert a gazdaság, a politika és a kultúra terén előtérbe kerülnek a helyi törekvések, az egyes tájegységek útkeresései. Ebbe jól beleilleszkedik a helyi TIT-élet megélénkülése. Így például büszkeséggel emlegethetjük az újjáéledő népfőiskolái mozgalmat, amelyet szervezetünk vett szárnyai alá. Persze, nem áltathatjuk magunkat: egyelőre még — ha lassabb ütemben is — folytatódik a kisebb települések súlyának csökkenése. Ez abból fakad, hogy gazdasági téren nem erősödnek meg, így a lakosság változatlanul elvándorol. Hogy miként alakul e?, az a jövőben dől el. Mindenesetre ennek az évnek szeptemberében az országos elnökségünk megvitatja és nyilvánosságra hozza a községek és a kisvárosok lakói között végzett munkájának a koncepcióját. Most úgy érezzük, ezekben megújulást, áttörést érhetünk el.

H. Sz.: — A megyékben működő szervezeteik mennyire önállóak, s milyen kölcsönhatásban állnak egymással?

— Szerettük volna országosan közelíteni a megyék szervezeteit egymáshoz, de többször is kudarcot vallott az a kísérletünk, hogy a megyei TIT-elnököket rendszeresen egy asztalhoz ültessük. Inkább a regionális találkozók arattak sikert, amikor például Nógrád, Heves és Szabolcs, illetve Szatmár és Borsod képviselői randevúznak egymással. Ugyanez jellemző például Dél-Dunántúlra. Az ötletbörzék nélkülözhetetlenek, mert a jó tippeket át kell adni és terjeszteni, s erre a személyes beszélgetések, eszmecserék a legalkalmasabbak. Egyébként nagy a megyei szervezetek önállósága mind anyagi, mind pedig koncepcionális szempontból.

H. Sz.: — A TIT egyik legsikeresebb vállalkozásának a nyári egyetem látszik. Ez évről évre Egerben is sok érdeklődőt vonz. Mi erről az álláspontjuk?

— A tudományos ismeretterjesztés egyik legjobb műhelyének valóban a nyári egyetemek bizonyultak. Nagyon hasznos forma: az igényeknek megfelelően több típusa is kialakult. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek elsősorban szakmai továbbképzést nyújtanak. Ilyet szervezünk a közművelődési szakemberek vagy az óvónők számára. A legrangosabbak azok, amelyek sok külföldi érdeklődőt is vonzanak, s meghatározott témaköröket ragadnak meg. Egerben például a nyári egyetem két híres tagozattal is rendelkezik, az egyik a filmes, ahol világhírű alkotók mutatkoznak be, a másik pedig a műemlékvédelmi. Ez utóbbival kapcsolatban azért meg kell jegyeznem, hogy felmerült már, hogy ne csak Egerben legyen. Kitűnő adottságokkal rendelkezik például Kőszeg, Sopron vagy Buda, érdemes lenne ezeket is bemutatni a vendégeinknek. A leghíresebb és legrégebi ilyen rendezvényünk ter48