Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Berta Éva művészete (Geröly Tibor)

sikerült elemzését a Cseh Tamás-daloknak. Ez utóbbi talán abból következik, hogy a szerző sokszor túlmagyarázza, túlaktualizálja a dalszövegek jelentését, többet kényszerít rá a szövegekre, mint amennyit azok elbírnak. Azaz: a dalok nem fejezik ki mindazt, amivel a szerző fel szeretné ruházni azokat; a könyv kétpólusúvá válik: elválik egymástól a kifeszített háttér és az elindulási alapot képező Cseh Tamás-i zene. Ugyanennek bizonyítéka: egyik-másik dalciklus elemzése meglehetősen hiányos, valamint nincs szó a dalok közti értékbeli különbségekről.

Végül még egy furcsa logikai-axioló- giai „csavarról” szólnék. A szerző szerint azok a jó zenék, amelyekben kifejezést nyer nemzedéki életérzések megfogalmazása Mivel szerinte ezt tartalmazzák a Cseh Tamás-i számok, így értékekben fölötte állnak az összes többinek. Azaz értékszempontja nem a Cseh Tamás-i zene lesz a maga komplexségében, hanem az a furcsa gondolat, miszerint az a jó és értékes zene, mely megfelel az író által felállított elvárásoknak (történeti-történelmi-élet- érzésbeli reflexiók) eleget tesznek. Ami azt jelenti, hogy végső soron ugyanúgy ideológiai szempontok alapján ítél és értékel, mintt a kultúrpolitika tette. — csak épp ellenkező alapállásból. Ez pedig belemagyarázásokhoz. értéktévesztéshez vezet szükségszerűen. Ugyanígy felszínesnek. kidolgozatlannak találom a hatvanas-hetvenes évek zenéjéről írottakat.

Lezárásként hangsúlyoznám: ellenvetéseim ellenére is meghatározó könyvnek tartom Csengey Dénes művét. Találó, pontos, minden szubjektivitásával együtt öbjektív. szuggesztív hangú tör- ténelmi-társadalmi-életérzésbeli elemzései, írói tehetsége, metafora- és hasonlatalkotó fantáziája révén a maga műfajában a nyolcvanas évek első felének egyik legjobb könyvét tarthatja kezében az olvasó. A befogadót továbbgon- dolásra-gondolkodásra késztető művet, mely a műfaj legjobb hagyományainak méltó és értékes folytatása.

Szentesi Zsolt

Berta Éva művészete

A festőnek indult Berta Éva, egy jelentős, korunkat is befolyásoló alkotó- közösség tagjaként formálódott ötvösművésszé.

Az 1916-ban született művésznő a budapesti Veres Pálné Gimnázium ösztöndíjas növendéke volt, de a hatodik év végén a díjmentességtől megfosztották, így az iskolát befejezni nem tudta. Közben a grafika és a festészet iránt érdeklődő, tehetségesnek tűnő középiskolás Szőnyi István nyílt magániskolájába járt.

Fiatalon, 17 éves korában felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, majd átirányították az Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztályába. Haranghy Jenő és Domanovszky Endre "oltak szaktanárai. Diákköri jó barátja, Perczel Károly ismertette meg a baloldali mozgalommal. Amikor visszakerült a Képzőművészeti Főiskolára, előbb Benkhart Ágoston növendéke, majd Szőnyi osztályában tanult. Baráti köre — Szántó Piroska, Z. Gács László mellett — Sugár Kata, Sugár Ernő és Berda Ernővel bővült és a Szocialista Képzőművészek csoportjába vezetett.

A második világháború után. valamint az 50-es évek szektáns időszakában a nemzedék megbélyegzett tagjainak egyedül az ő kerámiaműhelye adott menedéket, sőt esetenként megélhetési lehetőséget is.

Berta Éva 1938-ban felhagy a festői ambíciókkal és kerámia-plasztikákat készít. Hamarosan újra pályát módosít: kerámiatárgyai zsugorodnak, „kerámia- ékszerek”-et készít. Az ötvenes években meghatározhatóan egyedivé válik az egykori festő ékszerkészítő művészete.

Berta Éva alkotásainak lényegét a természet adja. A gondosan keresett anyagdarabokat (kőzeteket) fémkeretbe foglalja. Művészetében így a természet, és az emberi fantázia találkoznak, és a tárgyat műtárggyá e kettő együttese teszi. Az alig átalakított természeti képződményeket sohasem erőszakos módon, hanem rusztikusán formálja fémanyagokkal ékszerré.

A Mai Magyar Művészet sorozatban a Képzőművészeti Kiadónál most megjelent kismonográfiában Bodri Ferenc neves műkritikus érdekfeszítően elemzi Berta Éva életútját. Művészetének összetettségét. eredetiségét, „az egyszerű dol83