Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VÉSŐ-PALETTA - Galériánk hírei
nelemnek csak az a piciny része kap helyet, ami belefér egy ember életébe. Ez azonban, szélesvásznúan és harsány szélsőségében láta a vérnek és szellemnek, amely mozgatja a kor emberét. Lovak, assszonyok, portrék, tájak, virágok, tobzódás arcon és az emberek felett, akár az égbolton is. Nem hű mása ez itt a mindennapoknak; a belső viharzás, amit még mindig ihletnek neveznénk, fölépördíti minden jelenségét a realitásnak, hogy pontosan kifejezze azt a tartalmat és a magányt, amit a művésznek el kell viselnie. Ez itt a lélek, olykor a tragikusnak tűnő megélés színhelye, a tépelődésnek olyan láncolata, amely megörökítésre készteti a belső események elszenvedőjét. Lovak száguldanak .itt gazdátlanul, vagy legalábbis kantár nélkül a semmibe, néha hátukon az eszményített, élvesztett vagy meg nem szerzett ideálokkal: női testekkel, dallamosan röppenő bájos alakzatokkal, akikben vagy akikből a hívás sugárzik, vagy az a fényesség, amit a művész el nem érhet. Talán alkalmatlan pillanatokban kutat az eszmény után, vagy nincs türelme kivárni azok érkezését. Pedig amikor rövid jókedve készteti, örömét leli a tájban, a napban fürdő házakban, van hangulata és elmélkedő lelkesedése. Lázas álmai azonban gyakrabban látogatják meg és ilyenkor a kompozíció sem mindig hibátlan. Felzaklató látomás ez a kiállítás. S mintha csak a két pólus közötti kiegyenlítésül érkezett volna meg Fodor József küldeménye Hódmezővásárhelyről. Az ő más ritmusú, szelídebb, a szeretet- ben feloldódó élete, tája, világa megindítana bennünket, amikor az öreg hidat, a rajta bandukoló öreggel szólítja elénk, vagy amikor a szerelem extázisát csak távolról érzékeltetve fekteti a fűbe, a pagonyba, a füllesztő nyári csendbe a nyúlánk női testet, hogy felforrósodjék a levegő, bensőséges otthoniiasság csap ki felénk a képek által keltett hangulatból. Soha rosszabb képsorokkal, soha kisebb rangú művészettel ne közelítsünk az egri közönséghez! (f. a.) Galériánk hírei Üzenetet kaptunk az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjaitól: „Tisztelt Galériavezetőség! Köszönjük, hogy elhozták iskolánkba idős Kastaly István festményeit. Szépek, tetszenek a színek, jó szeme, ügyes keze van a mesternek. Bennünket eddig nem nagyon érdekelt a művészet, nem mindig értjük a kiállított tárgyakat. Mi a művészet? Egyikünk a szépet, másikunk a különlegességet tartja alkotásnak. Ami csúnya az nem lehet művészi?” A vendégkönyvi bejegyzés is arra figyelmeztet: felelősek vagyunk közösségünkért. Joggal várják el tőlünk a közösségi tartalmú erkölcsi értékek képviseletét, a művészetek világában való eligazodás segítését. Egyébként a mezőgazdaságiak a kiállítások rendezésével vállalnak nagyobb szerepet a tanulók esztétikai ízlésének formálásában. A lelkes patrónusok — Fehérvári Andor igazgató és Bajzát Mária kulturális1 .tanár vezetésével — sokat tesznek azért, hogy a hallgatók szellemileg gazdagabbak legyenek. Vándorkiállításaink befogadói, kezdeményezéseink éltetői lettek. A mívesség jegyében Galériánk palettáján sokasodnak azok a kiállítások, amelyeket a mívesség tradíciója jegyében rendezünk. Egerben, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán — az intézmény mecénásai alapállása segítségével — két nagy sikerű bemutatót tartottunk az év végén. Lenin alakját csaknem száz képzőművészeti alkotás reprezentálta. A Dobó István Vármúzeum és a Megyei Művelődési Központ tematikai és technikai segítséget nyújtott a hatás, a siker közvetítésében. Decemberben nyílt meg és másfél hónapig tartott Deák B. Ferenc kiállítása. A színészből lett festőt dr. Pogány ö. Gábor műtörténész, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója mutatta be az érdeklődőknek. A fogadtatás egyértelmű volt. Idézet a vendégkönyvből: ,,A művész, fiatalkora ellenére filozofikus érzékenységgel viszonyul a látottakhoz. Az ember lelkisége érdekli, amely talán rokon az övével...” „Deák B. Ferenc vonzó festő, megejtő a stílusa. Reméljük, ő még nem él vissza kivételes képességeivel..„József Attila szerint, ha kihalna a vers, a költészet, akkor elgörbülne a világ gyémánttengelye. Ez a megállapítás minden művészeti ágra érvényes igazságot rejt magában: Deák B. alkotásai a bennük formálódó gyémánttengelyt építik.” 75
