Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - KÖZÉLET - Szalay Zoltán: A jövőben nagyobb szerep jut Justitia szolgálóinak
szerzője, aki előzőleg a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese volt Már miniszterként járt november elején Egerben, s adott tájékoztatást arról, hogy Justitia szolgálóinak tevékenysége miként illeszkedik a jövőben a kibontakozás össztársadalmi programjába. Reform a készülő új alkotmány szellemében (Érthetően legelőbb az a kérdés foglalkoztatja a szakembert és a laikust egyaránt, vajon milyen helyet foglal el, minő szerepet tölt be majd az elkövetkezőkben az igazságügy hazánk módosuló politikai intézményrendszerében?) „Én inkább úgy fogalmazok, a politikai rendszer reformjára van mindenképpen szükség. Enélkül ugyanis nem lehetséges magának a magyar társadalomnak a helyes irányba fejlődése sem! Ismeretes, jelenleg is tart az ú] alkotmány kimunkálása. Alapelvei gyökerében átalakítják az itthoni alkotmányos szerkezetet. Tudvalevő, az 1949. évi XX. törvény a 30-as évek szovjet alaptörvényére ütött, és elszakította legmagasabb rendű jogforrásunkat más európai államokétól. Mármost az alkotmányosság gondolatának hagyományai vannak Magyarországon. Ugyanakkor a hatalmi ágak megosztásának elve is következményeket ró szervezetünkre. Megnő tehát a szerepünk.” (Kulcsár Kálmán miniszterségének első hónapjaiban napvilágot láttak olyan szakkifejezések, amelyek már egy újfajta struktúra építőelemei. Így a közigazgatási bíráskodás, az alkotmány- és cégbíróság.) „Ha feltesszük a kérdést, valóban alkalmas-e funkciója ellátására az igazságügyi szervezet, a válaszunk nem lehet más, mint hogy bőséggel akad rajta javítanivaló. Itt van mindjárt az igazságszolgáltatás egységének elve. A köz- igazgatási bíráskodást be kell építeni a jelenlegi szerkezetbe. Hiszen az állampolgárok alapvető joga, hogy bírósághoz forduljanak jogsértő államigazgatási döntésekkel szemben. Feladatunk — éppen a társasági törvény hatályba lépésével — a cégbíróságok megszervezése. Az iméntieknek nem mond ellent az, hogy külön alkotmánybíróság felállítását tervezzük. Ezt az elkülönítést a magyar társadalom jogi és politikai kultvrá1*.sági szintje teszi szükségessé. Nálunk ugyanis a bíróságokat nem övezi vitán felüli tekintély, mint például az angolszász jogrendszerű országokban. Bizony hajlamosak az emberek puszta hivataloknak minősíteni a bíróságokat, az ott dolgozókat vedig hivatalnokokként kezelni. Hányszor megtörténik napjainkban, hogy mondjuk a veres felek csak akkor »fogadják eh" jónak az adott ítéletet, ha az nekik kedvező?! Találkozhatunk azzal is, hogy büntető ügyek lezárásául szolgáló határozatokat kérdőjeleznek meg. Például, hogy túlontúl enyhe a büntetés ...” (Nyilvánvalóan összefügg mindez a bírói függetlenség kérdéskörével...) „Szervezetünk hatékonyabbá tétele kétségkívül olyan fontos mozzanatokon is múlik, hogy a bírói függetlenség elvét nem elegendő csak deklarálni, mint ahogyan azt eddig tettük! Valóságos, élő tartalmat kell adni ennek az alapelvnek! Akár büntetőjogi védelmének kidolgozása is előnnyel járhatna. Ugyanakkor, azt hiszem, természetes igény a bírákkal szemben a még nagyobb alaposság.” Átalakuló bírói formák (Jelenleg úgynevezett kétfokozatú hazánkban a bíráskodás. Az első fokot jelentik a helyi bíróságok az esetek jó részében. A rendes jogorvoslat, a fellebbezés révén kerül az ügy a másodfokra, többnyire a megyei testület elé. ahol megszületik a jogerős ítélet. Azzal szemben már csak külön meghatáro47
