Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Jenei Gyula verse - Csorba Piroska: Botrány Lelketlen (kisregény)
JENEI GYULA temetőben a sorba állított, fejkendős igazságokat, ott a temető szélinél, fölismered-e még, s mondod-e nékik: — nagyanyáim, hozzátok szalasztott a csecsemő idő, hogy pókhálós arcotok közelében lessem és tanuljam el mindazt, amit már harangjaink sem tudnak, se a bugyborékoló nyári esők, se a ház elé ültetett akácok, se az útlevélellenőrzésekhez v-alakba igazodó vadludak! JUHÁSZ (a nézőtér felé fordulva): — Szeretettel köszöntjük önöket, kedves nézőink. A nyugdíjasok műsorának 132. adását látják. A mai napon Lelketlenbe látogattunk, hogy megnézzük és bemutassuk önöknek az ország ötszázadik napközi otthonát, amelyet a helyi tanács az öregek számára létesített. Az emberi átlagéletkor kitolódásával nem közömbös a számunkra, hogyan telik el az idős emberek öregsége... Itt, délelőtt, tizenegy órakor, amint látják, vidám élet folyik ... (int, hogy énekeljenek hangosabban). (Az éneket befejezik, Juhász Jónásné elé tartja a mikrofont.) JUHÁSZ: Jónás néni, jól mondom, ugye? JÓNÁSNÉ: özvegy Jónás Antalné, született Kóka Rozália, Lelketlen, Rákóczi utca 6-os szám. JUHÁSZ: Sok szép éneket tud, Jónás néni? JÓNÁSNÉ: ... Hát... Nem is tudom ... Nyers tojás kellett volna ... JUHÁSZ (nem érti, gyorsan elfordul tőle, id. Kondóhoz megy a mikrofonnal.) JUHÁSZ: Hogy telnek a délelőttök? ID. KONDÓ: A délelőttök? Eltelnek. KALAPOSNÉ: Szeretnek az öregek tréfálkozni... ugye ... (a mereven ülő öregek erőltetve elkaccantják magukat, a már említett három kivételével). JUHÁSZ: Hadd mutassam be a nézőknek Kalapos Istvánnét, mindenki Er- zsikéjét, a lelketleni öregek napközi otthonának a vezetőjét. CSORBA PIROSKA Színmű egyszuszra II1/3. 26 Botrány Lelketlenben
