Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
CARAFFA (nem ütődik meg, mert jókedvében van: mindennel-minden- kivel bocsánatos: úgy érzi — közeleg az ő perce): No aztán maga is! Össze lehetne kötni a bölcs Alival! De erre iszunk egyet! (Karon fogná, indulna. Marsigli berohan) VALAKI: Egy kőgolyóval levelet hajítottak! CARAFFA: Ide! (Kisimítja.) No, ez rövid! KOHÁRY: Mit írnak? CARAFFA: A pasa feleségétől szerelmes levél Caraffának! Minden magyar keresztényért egy véka búzát kérnek! S akkor kívül rakják őket a kapun! Bezzeg nem a pasa írta, félt a visszautasítástól, uraim. (Kis csend.) KOHARY: Meg kell adni nékik. (Csendesen.) MARSIGLI: Különben éhen vesznek . . . CARAFFA: Ezzel csak elodáznánk a vár feladását . . . KOHÁRY: Uram, ha erre szánták magukat, akkor a végsőknél tartanak. CARAFFA: Hiszen ez a jó! MARSIGLI: De a keresztényekkel ott bármi megeshet ezután, nem szabad kockáztatnunk. KOHÁRY: Váltsuk meg őket! CARAFFA: Ott van szükségünk a keresztényekre! Ott, belül! Török fülben örök tapló lesznek! Hegyében csípős paprika! Hadd izgassák egymást, amíg a vár nem lesz a miénk! KOHÁRY: Nagy uram, én sok mindent megértem . . . (Elakad) CARAFFA: Maga ismét csak néhány magyarért búslakodik, amikor itt az egész birodalomról van szó! (A vár felé ordít.) KOHÁRY: Nekünk semmi az a véka búza, uram! Nekik pedig az élet! CARAFFA: A töröknek élet! A török pasáéknak! (Elsiet) KOHÁRY: Dicsvágy, hiúság, s elvek fundamentumán épül a nagy nyomor. Jól mondta Ali! Mily kevert a világ: együtt küzdünk, egyetlen csapatban és mégis, — mégis — külön kell vívni harcunk. 20. kép. Jós jön a falon. JÓS: Nézzétek a börtön körül, hogy gyűl a nép! (Látjuk) Vigasztalni jöttek a rács mögött éhezőket. Hát mindig lelünk átkozott vigaszt! HANGOK: Tartsatok ki! Koháry kivált minden keresztényt egy véka búzáért! Tartsatok ki, Koháry minden keresztényt kivált egy véka búzáért! Kiváltanak minket a testvéreink! Tartsatok ki! (Táncolnak, csókolgatják egymást.) (A börtönben némán, boldogan ölelkeznek a rabok. Folyik a könnyük. Most közeleg a falon Rusztem, mögötte Csorbadzsi.) RUSZTEM: Várjuk a választ, várjuk (A levegőben repül valami. Még nagyobb lesz a csend. Csorbadzsi felemeli, átadja a pasának. Az átfutja.) Térjetek észre, egri várlakók! Caraffa nem váltja ki a keresztényeket. Itt az üzenet! Láthatjátok, mit ér nekik a közös hitetek! Caraffa nem váltja ki a keresztényeket! Minden marad a régiben! Minden marad a régiben! (Elmegy Csorbadzsival. Mély csend. Katonák jönnek, a tömeg kiszorul Világosság csak a börtönön. A dermedt rabok, kik imént a beszéd közben a rácsokhoz tapadtak, most elkezdenek kóvályogni celláikon. Bódult kerínqés. Az egyikük hatalmas erőfeszítéssel kiönti egy dézsa tartalmát o sarokba.) EGY RAB: Hé, mit csinálsz te ott?! 17
