Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Sipos Jenő - Szabó János: Üzemi egészségnevelés (Nagy Andor)
a vétkek rogyadozó állapotában, nem tud mit kezdeni saját magával, kételyei-, vei, azzal a lelki szenvedéssel, netán szenvedéllyel, amely kifejezést keres, híradást sürget. S amíg így kiszólja magából a bajt, nyelvi lelemények, szó- és hangjátékok egész sorával érzékelteti, hogy szerep ez is, kiélési forma, mint minden annyi más. Nem akarunk most annak taglalásába belebonyolódni, mennyire értett és érthető játék ez a Diabolikon szöveg szerint annak, aki hallja is a versbe szedett szavak dübörgését, ezt a reszelősen nyers férfihangot, de a kor termékének kell tekintenünk. Végtermék, mondaná a filosz, aki az irodalmi korok váltóiban, kezdő és túlérett szakaszainak bú- várlásában otthonos; szellemes, szellemi torna, mondaná a csak kritikai munkára éhes unatkozó, ha nem érezné meg, hogy itt, ennél a művésznél minden vérre megy, csaknem annyira, mint ama híres doktor Fausztusznál, aki az ördöggel kötött szerződését vérrel vetette papírra. Ne essünk túlzásba! Talán középen van az igazság: a művész érzékeny minden jelenségre, látja korát és benne adott helyzetét, netán bűntudatát is felmérte. Ennek leképezése szavakban ez a Diabolikon. Azzal együtt is, hogy sokfelé és sokféleképpen vagdalkozik, sok naturalizmussal, közbevetett hanglabdajátékkal is sokszor, a hiányt meséli el, amit nem panaszként érzékeltet, de a kínok azon melegével, amitől itt-ott a szöveg magas költészetté nemesedik. Vaskos szeplői ellenére. A grafikai résszel hamarabb megbé- kültünk. Az alföldi világ mélylélektani híradásait más szerzőktől is ismerjük viszonylag. Mindazt, amiket jelekben, formákban Schéner elénk tár, a népi lélek és kultúra termékeiből veszi éltető nedvüket. Nem is tudjuk, olykor nem ‘is sejtjük, miért ez vagy az a motívum kíséri, magyarázza a költői szöveget, hiszen a mai időkben az ágról- szakadt, a sok mindenéből kifosztott ember magányosságában ki-ki csak anyagira tájékozódik, amennyire a napi élet sodrása, áramlása engedi odafigyelni erre, vagy arra. S ha a kötet a Pipula bandával veszi az ő kezdetét, talányosán bár, de ott ékeskedik a záró oldalon a Dagonya—Bugonya páros, ez a jelek szerint szerelmi látomás, vagy az életnek, mint folyamatnak elképzelhető emblémája. Van itt sok értelem? Farkas András Dr. Sipos Jenő—Szabó János: Üzemi egészségnevelés Érték az egészség. Olyan érték, amely nem kerülhet válságba, amelyre vigyázni kell, amit meg kell őrizni. E feladat minden nép, minden nemzet számára a legfontosabbak közé tartozik. Nem véletlen, hogy mi magyarok is, csatlakozva az Egészségügyi Világszervezet 1978- as felhívásához, nemzeti programot készítettünk az elmúlt esztendőben. Ha valahol, úgy nálunk különösen nagy szükség van e program megvalósulására. A betegforgalom 160 milliós, a kórházakat kétmillió beteg keresi fel évente. A statisztikák szerint 7 és fél táppénzes jut minden dolgozóra. Magas és egyre romló a halálozási mutató. Az öngyilkosok számaránya hazánkban messze felülmúlja a világ országainak nagyobb részét... Az országépítés, a nemzetgyarapítás egészséges embereket kíván. A kibontakozás vonzó perspektívát adó programjának megvalósítása sem képzelhető el beteg emberek társadalmával. Ha valahol, valamikor, akkor itt és most széles körű társadalmi összefogásra van szükség a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés, a környezeti ártalmak csökkentése, az egészséges életmód kialakítása és fejlesztése érdekében. Az egészség, mint magatartásforma társadalmi szinten történő elismertetése, elfogadtatása valamennyiünk közös ügye kell hogy legyen! Ezért is örülünk minden olyan kiadványnak, tömegkommunikációs eszközök útján terjesztett ismeretnek, információnak, amely új területeket, újabb lehetőségeket igyekszik feltárni nemzeti programunk megvalósulása érdekében. Ilyen dr. Sipos Jenő és Szabó János közös munkája is, amely „az egészség- megőrzés nemzeti programjának hatékony megvalósulásához, az üzemi egészségnevelés eredményes végzéséhez" kíván hozzájárulni. A szerzők rövid, tartalmas bévezető után, az egy nyelven beszélés érdekében, 83
