Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Schéner Mihály: Diabolikon (Farkas András)
érzésekkel gondolunk. És ez a rokonszenv—ellenszenv ellentétpár ott vibrál a festő valamennyi alkotásán. Anélkül, hogy erre a festő a munka közben akár gondolna is. S miközben megelevenednek a formák, kialakul mindaz, amivel a művész kifejezi magát, korát, szenvedélyeit; bezárul egy erkölcsi világrend, amelynek pilléreit a szeretet és a részvét tartják. A közölt reprodukciók nem fénylik vissza azt az erőteljes hatást, amit a művek keltenek. De a témákból, az itt-ott rejtőzködő figurákból, a félig elindult, megtorpanó gesztusokból kiderül, hogy itt a töprengéseitől szabadulni akaró, a mindennapi élet dolgoiban, jelenségeiben eligazodni igyekvő ember készíti el egyre sűrűsödő napjaiban azt a számadást, a megélt és megörökítendő valóságról, amely hite szerint őt is kivallja. És ez a szép a művészetben. Mindabban, amit stílusban és témakörben is viszonylag magányosan teremt Veress Sándor László. S ha már a szülőföldről, a hevesiekről, a rokoni kapcsolatokról is esett szó — Veressnek Egerben is akadnak atyafiai — meg kell említenünk, hogy Kishonthy Jenőnek évfolyamtársa volt az érlelő időkben a főiskolán. S ha a két művészetet, stílust és témakört egybevetjük, amely egyiket és másikat jellemzi, szinte el sem hisszük, hogy ugyanazok a mesterek vezették be őket az alkotás misztériumaiba. Mert a művészi cselekvés lényege — szerintünk — az egyéniség titka.i Amit nem bírálni, megérteni, inkább szépségében követni illik. Farkas András Schéner Mihály: Diabolikon Az Új Aurora Füzetek Sorozatban jelent meg, Békéscsabán Schéner Mihály vékony füzete, Diabolikon címmel. A Munkácsy-díjas grafikus, érdemes művész — túl a hatvanon — ezzel a sok értelmezési lehetőséget kitáró bibliofil kötettel gyónja életét, talán bűneit,' ha voltak neki a művészi fogantatás és esetleges mulasztások nehéz óráin túl: talán még mindig lázadó és törhetetlen fiatalságát idézi-hívja vissza — ki tudja? De, hogy nem hiábavaló időtöltés ismét és újból átforgatni a szöveggel és rajzokkal díszített lapokat — az bizonyos. Schéner Mihály a képzőművészet sok ágában utazott eddig is. Előbb mintha az impresszionistákat követte volna, majd expresszív hatásokra törekedett, szürrealista tendenciák kerítették hatalmukba, s nem kerülte el a párizsi iskola hatását sem. Újabban konstrukciós törekvéseivel párhuzamosan a folklór, a népi hiedelmek, netán babonák világa vonzza őt. Keramikus, szobrász is egy- csapásra, nyilván az anyag és a szellem sokféle találkozása hozza őt izgalomba, munkája közben. Ebben a kötetben ő grafikus és költő egyszemélyben. Nem szerepjátszás ez, az alkotási folyamat párhuzamosan ösztönzi rajzra és szövegre. Maga a cím, a Diabolikon mintha Schéner szerint is magyarázatra szorulna, ezért írja a cím alá magyarul is az ördögjárást, hátha kell eligazítás olvasóinak. A szöveg és a rajzok párhuzamosságát azzal a játékos szenvedéllyel vezeti végig a füzeten a művész, ahogy figuráit is ezerféleképpen álmodja valósággá. Maradjunk előbb a szövegnél. Nyomdailag is különválasztja a költő az alapszövegeket és a rákövetkező szekvenciákat. Maga a szövegszerkezet mintha egy középkorból átmásolt feketemise vonulata lenne, az ördögi liturgia szabályai szerint. A vezérmotívum mindenesetre az égi hatalmak tagadására utalna, annyira luciferi lejtése van — főleg a szekvenciáknak. Az csak az egyik gondunk a tartalommal, hogy fogalomkezelésében, motívumainak felhordásában az ókori görög világig markol vissza és egy, csaknem bántóan naturalisztikus szövegrész után ott kiált a mondat: „Változtassuk disznóvá Szokratészt!” És ha ezt a mondatot és jó néhány még idézhető kifakadását összeolvassuk, kitetszik: ez a Diabolikon nem egyértelműen a bűn apoteózisa, megdicsőítése, a bűnben való elmerülés hozsannája, hanem sokkal inkább a „fertelemnek a kibeszélése”, azaz a bűntől való megszabadulás vágyának elsóhajtása. Miközben érzékletes szövegekkel, csaknem kifakadásszerű szekvenciákkal fordul felénk, az olvasókhoz, vegyük már észre, ő egy állapotból szól vissza ránk, nekünk, hozzánk, értünk, maga miatt, aki itt él, ebben a korban. 82 Könyvekről
