Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - KÖZÉLETÜNK - Szűrös Mátyás beszéde

nek kell alapvetően meghatároznia ha­zánknak a külvilággal fenntartott kap­csolatait, a magyar külpolitika céljait is. A nemzetek közösségének hiteles képet kell adnunk hazánkról. Lássanak olyan­nak bennünket, amilyenek vagyunk és amilyenné valóban válni szeretnénk, így, a reformok útján, bátran kísérlete­ző, a mindenoldalú és politikai megúju­lásra is szilárd elhatározottságú magyar­ságnak. Mutassuk meg: országunk arra törekszik, hogy a szocializmus kereté­ben egyesítse a demokrácia, és a civili­záció évezredes örökségeit és vívmá­nyait a gazdálkodás hatékonyságában. Ennek érdekében Magyarországnak egyaránt fontos a Kelettel és Nyugattal való kapcsolatépítés, a bizalom és az együttműködés fejlesztése a nemzetközi színtéren. Különösen fontos szavunk hitele ak­kor, ha pusztító viharok sebzik a ma­gyarok nemzeti önérzetét, sőt, mint Er­délyben, megmaradásukat veszélyezte­tik! Tudjuk, hogy a határainkon túl élő magyarság érdekében a kormány késve emelte fel a szavát a nyilvánosság előtt, de még nem késő. Őket is a magyar nemzet szerves részének tekintjük, po­litikánk felelősséget érez sorsuk alakulá­sáért. Arra törekszünk, hogy megőrizzük nemzeti múltunk integritását, megerősít­sük a világban élő magyarság összetar­tozását, megakadályozzuk szétforgácsoló- dását, legfőképpen erőszakos beolvasztá­sát. Síkraszállunk egyéni és kollektív nemzetiségi jogaink szavatolásáért. Ez sajátosan magyar tennivaló, amelyet senki nem vállalhat át tőlünk. De szé­les körű nemzetközi támogatást kell sze­reznünk hozzá. Fellépésünk összhang­ban van a nemzetek közössége által el­ismert, s elfogadott nemzetközi jogi és erkölcsi-politikai normákkal, azok szel­lemével és betűjével. Természetesen úgy tevékenykedünk, hogy becsületes, tiszta szándékkal építünk a nemzetiségek többirányú kötődésére. Őrizzék meg úgy saját nemzetiségük, szülőföldjük szerete- tét, hogy ne idegenedjenel: cl az állam­alkotó többségi nemzettől, viszont azt sem engedhetjük, hogy erőszakkal levá­lasszák őket a magyar nemzetről. — Meggyőződésem, hogy a civilizált államok közötti kapcsolatokban a nem­zetiségek a kötődés nagy szakítószilárd­ságú elemeit jelenthetik, amelyek nem­csak a kétoldalú viszonyra, hanem tér­ségek egészének légkörére is jótékony hatást gyakorolhatnak. Sajnálatos, hogy nem mindenütt képesek ezt még felis­merni. Rendkívül fontosnak tartjuk. hogy a világ lássa, átérezze: Romániá­ban megengedhetetlen események zajla­nak! A civilizált nemzetek nem nézhe­tik tétlenül, hogyan törölnek el a föld felszínéről nekivadult indulatok mozgat­ta buldózerek évszázados magyar, német, román, szerb örökséget. Hogy lehet ilyen helyzet láttán tétlen maradni, hallgat­ni?! Mi nem kívánunk semmi mást, mint visszatérést azokhoz a nemzetiségpoliti­kai állapotokhoz, ahhoz a szellemiséghez, amely Romániában Petru Groza kor­mányzatát jellemezte az 1947-es béke- konferencián megerősített ígéreteihez is híven. A Grozához való visszatérés nem múltba fordulás, ellenkezőleg, az előre­mutató példák felidézésével kívánunk készülni a jövőre. — Az államok közötti vitás kérdések megoldásának egyetlen módja a tárgya­lásos rendezés, csak a nemzetközi de­mokratikus közvélemény kiállása adhat hitelt és nyomatékot a párbeszédre való őszinte készségünknek. Ezért fordulunk a világ közvéleményéhez, emelje fel til­takozó szavát a jogtiprások ellen. István király ünnepe az egyetemes magyarság ünnepe. Arra kötelez ben­nünket, hogy olyan viszonyokat teremt­sünk e hazában, hogy itthon és bárhol a világban élő honfitársaink felemelt fejjel vállalják, vallják magyarságukat. A korszerű Magyarország megteremtésé­hez még igen sok a tennivalónk, ehhez kívánok az egrieknek, a hevesi táj la­kóinak és velük együtt egész népünknek több örömet és gondtalanabb, boldog életet! Síkúra: Madárnász

Next

/
Oldalképek
Tartalom