Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Misóczki Lajos: Emberségből példát
Emberségből példát Semmi jele az eddigi rövid életükben átélt, végigszenvedett gyilkos lélekgyöt- résnek, gonosz megtorlásnak, önfeledten játszanak valamennyien, tizenéves kislányok, kisfiúk, éppen huszonötén. Kisnánán vagyunk, az általános iskolában, amely a községgel együtt két hétig helyet és otthont ad az erdélyi gyerekeknek. A fogadás ötlete és megvalósítása a gyöngyösi Bajza József Közművelődési Egyesület érdeme. Noha mindazok, akik közreműködnek, tevékenységükben semmiféle érdemet nem látnak. Inkább természetesnek tartják, hogy tesznek, és segítenek: a könnyeket letörölni, helyettük mosolyt varázsolni a gyermekarcokra. Nemcsak jelképesen, valóságban is. Az egyesület titkára, Patkós Magdolna elmondja, valamennyien pártfogolták a gondolatot, hogy valami módon vendégül látják a Romániából menekült családok gyerekeit. Hogy kiket és hányat? Akiket a szülei ide engednek' és amennyit az befogad. — A hely kialakítása nem okozott gondot, hiszen előtte itt tartottam a Gyöngyösi Műhely képzőművész táborát. Minden készen állott. A fiatalok táboroztatásához pedig a kör és a község a segítését ígérte, amit mindegyik meg is adott. Búzáné Turcsányi Ibolya igazgatónő rendelkezésünkre bocsátotta az iskolát. A községi tanács elnöke és titkára meg felkészülve várta a gyerekeket. Ideszállításukról az egyesület gondoskodott két tagjának, Keresztes Györgynek és Csia László KlSZ-titkár- nak a szervezése nyomán. A gyerekek jól érzik magukat. Az egyesület tagjai és a kisnánai lakosok minden jóval elhalmozzák őket. Kosár számra hozzák a gyümölcsöt. A tábor vezetője, Körösi P. József író, a Kozmosz Kiadó szerkesztője, a Magyar írók Szövetsége József Attila Körének titkára. Még 1982-ben települt át Romániából, ezért érzelmileg is közei állnak hozzá az erdélyi gyerekek. Segítőtársai szintén áttelepültek. Ök állandóan a gyerekekkel vannak, a Bajza egyesület tagjai napközben. A gyerekek mindenre kíváncsiak. Legjobban Magyarországra, a magyar történelemre, nyelvre, irodalomra. Az egyesület tanár tagjai és mások a délelőtti foglalkozásokon bővítik a kicsik ismereteit: Pethő Imre, Kárpáti István, Zsóder Bertalan, Berecz Endre, Berecz Endréné, Kalicza Erzsébet, valamint Lenkovics Barna- básné és Kóta Péterné tartja nekik önzetlenül az órákat. Délutánonként kiscsoportos foglalkozások következnek Szamosvári György, Deleast Elena és Deme Tamás közreműködésével. Sokat játszanak. Magnóról zenét hallgatnak. Szívesen futkároznak az iskola melletti „ősbarackosban”. Amint az időjárás engedi, ismerkednek Kisnánával. Jártak már a romantikus szépségű várban. Voltak a falumúzeumban. Kirándultak Gyöngyösön és Egerben. Túráztak a Mátrában. Alig győzik elmondani a látottakat és a tapasztaltakat: — Nagyon kedves ez a község, Kisnána! — Nem is gondoltam, hogy ilyen sok szépet láthatok itt és a környéken! — Jól érzem magamat itt a táborban! — És öntik magukból az élményeket... Barátkoznak egymással, van, aki már itteni kisdiákot is ismer. Oldódik bennük a maguk hozta kényszerű bizalmatlanság. — Szívesen vagyunk velük — mondja Patkós Magdolna. — Sokat beszélgetünk. Ez is elősegíti azt, hogy bizalommal vannak irántunk. Ügy foglalkozunk velük, mint átmentett emberi értékkel. Érezzék az itthoni biztonságos talajt. És ha valamikor hazatérnek, legyen erejük a talpon álláshoz, fennmaradáshoz. Családok és kis baráti kötelékek szakadtak szét, maradtak odaát. Van, amit lehet pótolni, van, amit soha. Elő-elővillan emlékezetükben olykor egy-egy erdélyi domb vagy bérc, különösen amikor a Mátrát látják, hiszen még túl elevenek az otthoni képek. De az élet, az eleven valóság már más környezetiben áll előttük. A tábor vezetői az új körülményekhez való beilleszkedéshez segítik talán a legjobban őket. Ügy tűnik, sikerrel: Amint befejeztem a beszélgetést, futnak a barackosba — játszani. A játszó gyerek az egész világon jelkép. A jövő reménységének a szimbóluma. Misóczki Lajos 57
