Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Pécsi István: Beszélgetés a Kormány egészségmegőrző programjáról
küzdelem. A hypertóniások fele panasz hiányában mit sem tud a bajáról, ám amikor már érzékeli, akkor a folyamat nem mindig fordítható vissza. Ezért nélkülözhetetlen a szervezett szűrés, gondozás. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy vérnyomásukat vagy méressék vagy mérjék. Elérhető áron forgalmazunk majd elektronikus vérnyomásmérőket, amelyeket bárki megvásárolhat, bővítjük az orvosi-szakdolgozói szűrés kínálatát. A dohányzás visszaszorítása ennél hosszabb távú ügy. Mindenesetre három területen nyitunk frontot. Az egyik az iskolai egészségnevelés. Kezdeményeztük azt, hogy az egészségtan újra tantárgy legyen, jóllehet a művelődési tárca ma még elhárító magatartást tanúsít. Kidolgoztunk egy olyan anyagot, amely kifejezetten a kamaszok számára érthetően mutatja be a füstölés és más szenvedélybetegségek veszélyeit. Ezt már több mint húsz oktatási intézményben tanítják kísérleti jelleggel a hatodik, a hetedik és a nyolcadik osztályosok számára. A kört szeretnénk szélesíteni. Segítjük az aktív dohányosokat is. Megpróbáljuk hozzáférhetőbbé tenni a leszoktató rendeléseket, kurzusokat, terjesztve a gyógyszeres és a pszichoterápiás módszereket. A harmadik dolog a jogi szabályozás. Erre szükség van, mert a gátlástalan bagózás nem magánügy, hiszen a környezetben lévőket is bizonyos mértékben károsítja. Éppen ezért örülünk a nem dohányzók érdekében hozandó törvény kezdeményezésének. A javaslat értelmében szankcionált módon tilos lenne a dohányzás a középületekben, a szociális, egészség- ügyi és gyermekvédelmi, valamint a nevelési és oktatási intézményekben az erre kijelölt helyiség kivételével. — Számíthatnak-e támogatásra az egészségmegőrzési program érdekében szerveződött egyesületek? — Azt gondolom, hogy minden csoportnak elsősorban saját erőforrásait kell felmérnie. Természetesen nem maradnak magukra. El tudom képzelni, hogy az általunk meghirdetett pályázatokra neveznek, s így anyagi vagy esz- közös segítséghez juthatnak. Nem kizárt az se, hogy a jövőben a közérdekű célú egyesületek tagdíja — bizonyos összeghatárig — a személyi jövedelemadóból levonható lesz. — Az első év tapasztalatainak birtokában hogyan látja a program jövőjét? — Két gondolattal válaszolnék. Először: a hosszú távú program életben- tartásának feltétele, hogy az eredményesen kibontakozó egészségpropaganda befogadását segítsék elő az egészség megóvására ösztönző gazdasági intézkedések. Azaz a lazuló szociális biztonság, növekvő infláció közepette legalább néhány gesztus jellegű lépéssel kötelezzük el magunkat az egészséges életmód támogatására (pl. néhány rostos üdítőital adókulcsának csökkentése, felelős egészségmagatartásra serkentő társadalombiztosítás kiépítése). Másodszor: fogadjuk el, hogy az egészségmegőrzés ügyének zászlóvivői olykor-olykor gondolkodhatnak merészen, kiszakadva a mai magyar valóság szorításából, hitet és bizalmat öntve a csüggedőkbe. Hiszen ahogyan George Bemard Shaw írta: .Világunk problémáit valószínűleg nem azok a szkeptikus és cinikus emberek oldják meg, akik előrelátását a napi realitások kényszerpályái szűkítik. Olyanokra van szükségünk, akik képesek és mernek soha nem volt dolgokról is álmodni és megkérdezni, miért ne?” Pécsi István 47
