Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány Lelketlenben (egyfelvonásos
FENYŐ: — Jó napot kívánok! Az elvtársnő van a televíziótól? örvendek, nagyon örvendek! Fenyő Kálmán, a lelketlen! községi tanács vb-titkára.. Imre Bertalan, községünk párttitkára ... Hát... hosszú volt az út? Érezzék magukat itthon a kollégájával együtt.. . (A kameraman ügyet se vet rá, Júlia kezel.) FENYŐ: — Bizonyára érdekli önt, riporter elvtársnő, a község története... JUHÁSZ: ...Igazán köszönöm, titkár elvtárs... most kifejezetten a napközi otthon ügyében jöttünk... Ez az ötszázadik az országban, úgy gondoltuk, a Nyugdíjasok műsorában bemutatnánk önöket ebből az alkalomból. IMRE: — Helyes, nagyon helyes. Községünk vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek az idős lakók életének megsegítéséért. Ezt a létesítményt hat hónapja adtuk át, ha lehetséges, a jövőben a létszámot emelni fogjuk... FENYŐ: — Ebédre szeretettel várjuk a kollégájával együtt... A feleségem kitűnően főz ... Délutánra pedig ... a hegyoldalban van egy pincém . . . KALAPOSNÉ: — Ebéddel én is készültem. JUHÁSZ: — Köszönöm. Fölvétel után mennünk is kell tovább .. . talán inkább majd ebédelünk itt, az otthonban. KALAPOSNÉ (kicsit megsértődve): Ahogy gondolja, Julika. FENYŐ (nevetve): — Na jó, nem erőszak a disznótor ... KAMERAMAN (Liptáknéhoz): — Ha egy kicsit arrébb tetszene a fotellel . . . JUHÁSZ: Szeretném, ha úgy viselkednének, mintha itt se lennénk . . . BABRINYÁK: — No hiszen ... JUHÁSZ: ...csak természetesen, semmi zavar. A nézőknek azt kell megmutatnunk, milyenek a lelketleni napközi otthon lakóinak élete ... a hétköznapok. KALAPOSNÉ: — A hétköznapok... Hát ugye, énekelnek, kötögetnek, Józsi bácsi farag, megy a tréfa ... Kondó bácsi nagy mókamester, elmond egy történetet (súgva, Kondónak) — Ahogy megbeszéltük ... JUHÁSZ (a kameramanhoz): — Ha lennél szíves, Bercikém, egy próbát. . KALAPOSNÉ: — Ne izéljenek már, csak ülnek, mint a kuka... Mi van magukkal? FENYŐ: — Jókedv, elvtársak, fő a jókedv! Ismerik például azt, hogy a cigány, meg a pap mennek az úton ... IMRE (köhécsel): — Titkár elvtárs, kérlek, ebben a belpolitikai helyzetben ez a ... izé ... adoma ... FENYŐ: — Ja, igen ... Hát akkor azt, hogy mért járnak a rendőrök párban? IMRE: — Még rosszabb! FENYŐ (tanácstalan): — Hát akkor... valami mást, kacagás, jókedv, ugyebár, úgy, mint máskor. JUHÁSZ: Ilyenkor, délelőtt, mit szoktak csinálni? (Babrinyákhoz fordul a mikrofonnal.) BABRINYÁK: Izé ... várjuk az ebédet. . . KALAPOSNÉ (odahajlik a mikrofonhoz, belebeszél): És nótázgatnak, sok szép nótát tudnak az öregek -.. JUHÁSZ: — Ez az, csak természetesen! JÓNÁSNÉ: — Én kezdjem? Jesszusom! Legalább megittam volna egy nyers tojást!... (énekel, a többiek egyenként bekapcsolódnak, Józsi bácsi, Lip- tákné és Petrezsi kivételével) — Réten, réten, sej a lelketleni réten . . . elvesztettem a zsebre való késem .. . Késem után a karikagyűrűmet. KAMERAMAN: — Rendben! JUHÁSZ: — Jó, vedd végig Bercikém, aztán keverd le! Felvétel! (Folytatjuk) 29
