Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Homa János: A Hegedűs-hagyatéktól a sakkmúzeumig
tervezzük, hogy létrehozunk egy szakkört, ahol kevesebb diákkal foglalkozhatunk, s ennek nyilván nagyobb hatása lehet. — Milyen tervek foglalkoztatják még mostanában? — Ez év őszén újra szeretnénk megnyitni természetrajzi kiállításunkat. Ez annyiban különbözik majd a nemrégiben lebontottól, hogy megőrizzük a látványos részeket, így például a mamutot, viszont helyet adunk az utóbbi esztendők kutatási eredményeinek. Jelentősen bővül majd az ásványtani rész, s a Gyöngyösorosziban megszüntetett bányászat ásványtani értékeit itt adjuk közre, míg a növények és a rovarok az ökológiailag megfelelő környezetben kerülnek bemutatásra. A kiállításhoz szeretnénk mellékelni egy kiadványt is. Ugyancsak elképzeléseink között szerepel a geológiai gyűjtemény fejlesztése. Mint ismert, gyöngyösi központtal alakult meg a Magyar Malakológiai Szekció, amely a „csigászati munka” elismerését is jelenti. Hogy a csigákkal kapcsolatos eredményeinket szélesebb körben is publikáljuk, az idén szeretnénk egy országos tanácskozást is szervezni, amely kapcsolódna a Mátra-kutatáshoz. Mivel szüreti év is az idei, ezért kiadjuk az úgynevezett Sárhegy tanulmány- kötet második részét. Az első a geológiával és a botanikával foglalkozott, míg ennek a témája a zoológia. Vannak olyan törekvéseink is, hogy létrehozunk egy számítógépes adatbankot, amely a Mátra, illetve nz Északi-középhegység botanikáját tartalmazza. Egyszóval sok szép tervvel kezdjük az esztendőt. Reméljük valamennyiből valóság lesz. A Hevesi Múzeum Hegedűs Béla magángyűjtő hagyatékára épül. Hogy ki is volt ez az ember, aki nyolcezer-négyszáz muzeális értékű tárgyat hagyott a településre, s ezek napjainkban miért nem láthatók seholsem? Egyáltalán milyen a múzeumi élet a megye negyedik városában? Többek között ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor felkerestem Vörös Dezsőt, az intézmény igazgatóját. — Hegedűs Béla műgyűjtő 1905-ben született Balassagyarmaton és öt hónapos korában került Hevesre, nevelőszülőkhöz — kezdte a beszélgetést Vörös Dezső. — Már mint kilencéves gyermek, kijárt az egykori hevesi vár területére, fűzfavesszőért, s ott figyelt fel a földből előkerülő tárgyakra. Ettől kezdve élete végéig szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket. Felnőttként mint kosárfonó, majd tűzifa- és szénkereskedő dolgozott. Felesége is lelkesen támogatta nemes hobbijában, amelyet 1981-ig, haláláig űzött. A gyűjteményt Homa János A Hegedűs-hagyatéktól a sakkmúzeumig 42
