Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse

át a rakás tagkönyvet, egyezett bele, hogy beragasztja a bélyegeket a helyükre.

— Várjon kint, Gondos elvtárs — mutatott a folyosóra nyíló ajtó felé a szőke, részéről a dolog nagyjából befejeződött.

— Körülbelül mennyi ideig? — kockáztatta meg Gondos, bár teljesen mindegy volt neki, csak azt bánta, hogy nem hozott magával olvasnivalót, akár egy Ludas Matyit. A nő megvonta a vállát, nem válaszolt. Gondos kiment a folyosóra, leült a dohányzóasztal melletti egyszál székre és várt.

(Folytatjuk)

■ )

POLNER ZOLTÁN

Szemverésre

Homályba akasztott síráson didergő, ráncos kéz matat: csönd ágadzik jaj leveledzik

bólyászó, hideg szem alatt. Csönd ágadzik, jaj leveledzik:

ődöngő árnyék árnya bagzik. Sehol egy lábnyom.

Csak a szem a szem a szem

piszmog a riadt gyereken.

Csönd ágadzik jaj leveledzik hajnal óta.

Bárki is csinálja: egye le a fene a szemfedélt róla!

JakuboYvic.z: Pros/.láv templom II.

9