Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Kiss Sándor: Nevelő hagyaték
vesen, Kisnánán, Mikófalván, Nagyrédén, Noszvajon, Párádon, Szilvásváradon és Verpeléten. Lassan befejeződik a jeles egri író és költő, Vitkovics Mihály szülőházának, az egri városi kórház egyik, XVIII. századi szárnyának, valamint a kispréposti palotának a rekonstrukciója, ezen épületek helyet adnak irodalmi emlékkiállításnak, az egészségügy története bemutatásának, az ICOMOS egri otthonának és Kiss Roóz Ilona gyűjteményes kiállításának. Üj intézményként vált a múzeumi szervezet részévé az egri Telekessy- patikamúzeum. Az intézmények érték- és hagyományőrző munkáját jelzi a Mátrai Állami Gyógyintézetek piarádfürdői kórházának gyógyvizeket bemutató múzeuma, amelynek híre hamar túljutott megyénk határain. A műkincsgyűjtő és -megőrző tevékenység tovább folytatódott. Jelentősen gyarapodott a régészet a Mátrafüred-Benevár középkori lovagvár, a Füzesabony—Pusztaszikszó rézkori kultikus öbjelktum, valamint az egri Valide Szultána török fürdő ásatásai révén. A néprajzi anyag mindenekelőtt népviselettel, hímzett textilekkel és egy több ezer darabos egri játókgyűjtemény- nyel, a történeti kollekció XIX. századi manufaktúrák emlékeivel és a XX. századi dokumentumokkal, iparművészeti termékekkel, a képzőművészeti anyag XVI—XIX. századi metszetekkel, képekkel, 1945 utáni művészeti alkotásokkal gazdagodott. A természettudományokkal, a vadászattörténettel és a vadgazdálkodás múltjával foglalkozó gyöngyösi múzeum, a Mátra és a Bükk vidékének kutatása révén, jelentős őslénytani, a vidék flóráját és faunáját reprezentáló anyaggal bővítette gyűjteményét. A műkincsek szaporodása, valamint a múzeumok munkatársainak tollából megjelenő írások, az egyes intézményeik rendszeresen vagy időszakonként megjelenő kiadványai, gyűjteményes kötetei jól példázzák azt, (hogy megyei múzeumi szervezetünk, mint kutatóbázis is jelentős, szervezett műhelymunkának ad keretet. Múzeumaink a táj múltjának feltárására több kutatási programot indítottak, illetve fejeztek be az elmúlt években. Eredményesen fejeződött be az úgynevezett „palóckutatás”, amelynek révén 1988-ban megjelenik „A palócföld és népe” című, háromkötetes monográfia. A gyöngyösi múzeum kutatói a Sárhegy természeti jellemzőit foglalták könyvbe. A szomszédos megyékkel együttműködve kezdődött meg a Tisza—II. térségének tudományos-idegenforgalmi célú kutatása. A múzeumok tevékenysége igazán közkinccsé, a tömegek által hozzáférhetővé a kiállításokon keresztül válik. A Heves Megyei Múzeumi Szervezet közel húsz állandó, több mint száz, időszakos és szintén húsz körüli vándorkiállítást készített elő, és szívesen vállal más intézményekkel együtt — Megyei Művelődési Központ, oktatási igazgatóság, színház — hasonló jellegű tevékenységet. Állandó kiállítások közül említem a gótikus palotában látható „Egri vár élete” címűt, a kazamatába telepített kőtárat, s a törökök hajdani börtönében kialakított, az igazságszolgáltatás múltját idéző összeállítást, a Gárdonyi Géza- emlékházat, Gyöngyösön a Mátra természeti képe címűt, valamint a vadászati gyűjteményt; Herman Lipót hagyatékát, a már régebben működő, illetve újonnan kialakított tájházakat. Az időszakos kiállítások alkalomhoz, általában jelentősebb eseményekhez, évfordulókhoz kötődnek. Dicséretes, hogy a szervezet nagy gonddal őrködik a kiállítások színvonalának megtartásán. Erre kötelezi az a tény, hogy Heves megye tárlatai hazánk leglátogatottabb kiállítóhelyei. A Heves Megyei Múzeumi Szervezet 38
