Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdálkodási gondolkodásunk fejlődéséről
— értékrendünk egy távolinak tűnő — szerencsére mára már túlhaladott — paradox megnyilvánulása volt, hogy Neumann János szülőhazájában a kibernetika az ötvenes években még burzsoá áltudománynak számított. A futurológia és a kockázat megítélésében — még a hatvanas években is — hasonló volt a helyzet. önként adódik a kérdés: mi a középszerűség kialakulásának, szívós fennmaradásának oka? Az okoknak talán a következő két elágazása a leginkább figyelemre méltó: a) Szocializmusképünk messianisztikus jellegét még mindig nem sikerült teljesen levetkőzni. Az esélyegyenlőség helyett a társadalmi tudatba e társadalmi filozófia hatására, egy vulgáris egyenlősdi eszményképe ivódott be. b) Társadalmi tudatunkban, kultúránkban és eszmevilágunkban még mindig fellelhetők a közép-kelet-európai fejlődés megkésettségéből táplálkozó vonások. Értékrendünk további, igen figyelemre méltó sajátossága a reformpolitika folytatásának az irányítási rendszer korszerűsítését jelentő, egyes, a tőkés gyakorlatban is alkalmazott formáival kapcsolatos meg nem értés, olykor elutasító álláspont, vagy ambivalens magatartás. A lét és a tudat viszonyában az értékrend és az életszínvonal alakulása közötti összefüggés előkelő helyet foglal el. „A hetvenes évek második felében kialakult, túlfogyasztásos állapot kedvezőtlen következményeiből a jövőre szóló tapasztalat, hogy akár kedvezőbbek, akár kedvezőtlenek a gazdasági feltételek, az életszínvonal, alakulását ezekkel szoros összefüggésben kell szabályozni. Ebből azonban — az értékrend számára — az is következik, hogy a szocializmus hazai körülményei között sem lehet mindig és minden körülmények között biztosítani a reálbérek és a reáljövedelmek töretlen növelését.”-* Másik tanulság, illetve konzekvencia, hogy a szocialista társadalom emberközpontúságából eredően, a létbiztonság magasabb követelményekhez kötött érvényesítése — például a munkaerő — mobilitásának szükségszerű fokozása miatt — esetenként helyi konfliktusok, problémák kiéleződésével jár együtt. Értékrendünknek halványodó jelleggel, de még mindig élő, illúziószerű vonása a gazdaságilag fejlettebb országok utolérésének (közeli lehetősége. Az értékrend nagyon mély és bonyolult meghatározottságából eredően, azzal is tisztában kell lenni, hogy a napirenden levő gazdasági megújulási folyamatok jelentős érdekcsoportok érdekeit sértik vagy sérthetik (különösen hibás megoldások erőltetése esetén). A társadalom bizonyos csoportjainak ugyanis kimondottan ellenérdeke a gazdaság megújulása, mert az számukra helyzetük, pozícióik romlását jelenti, de legalábbis konfliktusos alkalmazkodást kíván. 3. Az eddigi út ellentmondásai A közgazdasági gondolkodás általános kultúrába épülésének máig is befejezetlen folyamata magától értetődően nem volt, s ma sem mentes torzulásoktól, és ellentmondásoktól. Csupán felsorolásszerűen és sorrendiség nélkül: — Feltehető a költői kérdés: hol szállt partra Kolumbus. Vagyis, a klasszikusok által megálmodott szocializmustól — még messze vagyunk. Ebből azonban az is következik, hogy negyven hévvel ezelőtt ez természetesen nem volt, nem lehetett annyira világos, továbbá, hogy: a szocialista forradalom, jellegéből eredően befejezetlen; a hatalom megragadása és a tulajdon társadalmasítása csak a kezdet. Ráadásul nem igaz az, hogy a termelőeszközök társadalmasításának az állami tulajdon a legmagasabb formája. Későn ébredtünk rá, hogy a demokrácia kiszélesedésének, az önigazgatáson alapuló közösségek szerveződésének, az egyéniség kiteljesedésének és a munka közösségi élet megnyilvánulássá avatásának egy, csak központilag irányítható, konstruált, zárt rendszer (mechanizmus) eleve nem felelhet meg. A nyitott rendszer irányába való fejlődés egyaránt erősítő feltétel: a kulturális színvonal növekedése; az informatika, önállóság, demokrácia növelése és a hierarchia lebontása. (Folytatjuk) Barta Imre UTALÁSOK: 1. V. ö. Farkas János: A technika fejlettsége a kultúra függvénye. Magyar Nemzet, 1986. okt. 7. — cikkével. 2. Gombár Csaba: A politika parttalan világa. Kozmosz könyvek, 1986., 60. oldal. 3. Bér end T. Iván: Az elmúlt négy évtized a magyar történelemben. Közgazdász, 1984. dec. 20. 4. Hoós János: Az új növekedési pálya feltételei és követelményei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985.. 191. o. 79
