Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Mérlegen az 1987/88-as tanév
Az erkölcsi szokások kialakításáért végzett, következetes nevelömunka nem maradéktalan. Több hiányosság jelentkezik a követelmények ismeretében, a szokások életkor-specifikus rendszerében — az ezekkel kapcsolatos ellenőrzések gyakorlatában. A problémákat látva, több óvoda napirendre tűzte az erkölcsi nevelés elméleti felfrissítését, gyakorlatának végiggondolását. Figyelemre méltó következtetésre jutottak a gyöngyösi intézmények egy részében, ahol az önelemzés szükségességét ismerték föl. Összességében az óvodákban végzett nevelőmunka tárgyi és személyi feltételeinek súlyos gondjai ellenére, folyamatosan javuló. A gyermekközpontúság domináló felfogás. Néhány helyen azonban a kicsinyes személyi érdekellentétekből vagy mélyebb gyökerekkel élő torzsalkodásokból elkerülhető és mégis súlyos állapotok születnek. Ezeknek a tanulságait szükség szerint elemezni kell. Altalanos iskolák A közoktatás mai napig vitatott, sok oldalról támadott és támogatott szervezete, intézményrendszere megyénkben is sajátságos jegyeket hordoz. Nem a telítettség, hanem a pénzügyi lehetőségek szűk volta miatt, lelassult a tanteremépítés és a dologi fejlesztés üteme. A helyi tanácsok fejlesztése következtében, 1987-ben, 45-tel nőtt az osztálytermek száma, ezzel együtt, fokozatosan csökken a zsúfoltság. Még változatlanul magas a szükségtermek aránya (6,3%). Várhatóan még hosz- szabb ideig kell számolnunk ezzel a megoldással, mert az oktatási törvény normatívái, valamint a színvonalasabb nevelőmunka alacsonyabb tanulócsoport-létszámokat, s mindezekkel együtt járóan, több tantermet igényelne. Már érezhető a tanulólétszám átmeneti csökkenése. Az elmúlt tanévben növekvő csoportlétszámok mellett, az egy csoportra jutó átlag optimálisnak mondható: 25,7 fő/csoport. A létszámcsökkenés mérsékelt arányát 'bizonyítja, hogy az országban Zala megye mellett, megyénkben csökkent leglassabban. A városi iskoláknál még jelen van a zsúfoltság, a szükségtermek működtetése, örvendetes azonban, hogy a váltakozva használt helyiségek aránya csökken, ez jobb mint az országos átlag (országos: 4,7%, Heves ’megye: 3,3%). A tervidőszak első két éve után örvendetes eredmény, hogy a tervezett tanteremépítési mennyiség 62%-a működésbe lépett. Az átlagos iskolai napközi otthon iránti igény tovább csökkent. Ezzel egy időben növekedett a menzai étkeztetés iránti érdeklődés. A szociális ellátás ezen mutatói rosszabbak az országos átlagnál. A napközis arányok megyei 30,4n ,,-ával szemben, az országos 40,5 százaléka áll. Az első és negyedik osztályban ez az arány még rosszabb. Az általános iskolák személyi feltételei javultak, ugyanakkor a gondok is megmaradtak. Részben, mert az ellátásban nagy területi különbségek vannak, másfelől a területek fejlesztése szintén differenciált. Tovább tart a pedagóguspálya nöiesedése. A nők aránya az általános iskolában tanító pedagógusok között már 82,8%. Csökkent a fiatal nevelők aránya, s amennyiben pozitív jelenség az óvónők iskolai foglalkoztatása, éppúgy gondot okoz egyes óvodákban. Magas a képesítés nélküliek száma. A tanév elején 89 új, képesítés nélküli nevelőt alkalmaztak az iskolák, ez az év folyamán növekedett. Jellemző, hogy a 365 pedagógus, képesítés nélkül alkalmazott, évekre visszamenőleg stagnáló szám. Különösen gondot jelent egyes intézményeknél, kistelepüléseken a készségtárgyakat tanító pedagógusok hiánya. A tanulólétszám változásából és az intézmények belső arányainak átrendeződéséből származóan, megjelent az átszervezés, átcsoportosítás szükséglete. Ezt az intézményekben még kevésbé szokták meg, ezért néhol helytelenül a régi megoldásokhoz ragaszkodnak. Például találkozhatunk olyan intézménnyel, ahol képesítés nélküli pedagógus osztályt tanított, holott a napközi otthonban képesített nevelő dolgozott. Általában javul a pályakezdő pedagógusok tantárgypedagógiai tudása az alsó tagozatban, a tanárképzőt végzettek között, szakonként és képzési helyenként változó differenciáltsággal. A szakos ellátottság a legjellemzőbb tárgyakból növekedett. Magyarból 93n (ros, történelemből 92%-os, matematika—fizika 94%-os (az utóbbi csökken), az orosz nyelvet tanító pedagógusok között, csökkent a képesítés nélküliek száma. Több tagiskolában tanító vagy speciálkollégiumot végzett tanító Végzi az orosz nyelv oktatását (Bekölce, Bodony, Demjén, Dormánd, Galyatető, Parádsasvár). A biológiát és a földrajzot tanító nevelők között több a nem szakos, illetve képesítés nélküli. A szaktanárok többsége állandó, szakmailag, pedagógiailag képzett, gyakorlattal rendelkező nevelő. Néhányan a tanárképző főiskola gyakorlat- vezetői feladatában is részt vállalnak. A kémiatanítás személyi feltételei lassan javulnak. Probléma, hogy évek óta olyan iskolák nem kapnak szakos nevelőt, ahol magas a hátrányos helyzetűek aránya. A technika tanítását nem mindenütt 68
