Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Klein Sándor: Amerikai morzsák
technikailag színvonalas dolgozatok, és, sajnos olyanok is, amelyek szerzői elemi helyesírási hibákkal rögzítették mondandójukat. Jó lenne, ha egyszer a Hevesi Szemle munkatársainak jutna energiája, a lapnak pedig pénze arra, hogy újabb pályázatot hirdessen — esetleg más műfajban, más műnemben is. + A bírálóbizottság döntése alapján első díjat nem osztottak ki. A másodikat — megosztva kapta —: Eszkálay Lőrinc (Botrány Lelketlenben) és Wéber Tünde (Békásdűlő). Amerikai morzsák 1987 júliusától 3 hónapig Amerikában voltam. 14 éve voltam itt utoljára, s valahogy féltem, hogy esetleg újabb 14 évig nem fogok jönni, így azután nyugtalan természetem nem hagyott egy helyen sokáig megmaradni. Bejártam az országot New Yorktól Kaliforniáig, Chicagótól Floridáig. A sok utazgatásnak persze megvan a hátránya: nem nagyon volt időm részletesen leírni az élményeket. Egy-két sort vetettem papírra itt is, ott is: majd otthon kiegészítem. Igyekeztem elhessegetni magamtól a tudást! — otthon még kevesebb időm lesz. Most itt állok a sok-sok összefüggéstelen jegyzettel. Mit csináljak? Várjak a soha-el-nem-jövő holnapra, amikor folyamatos elbeszéléssé dolgozom össze a töredékeket? Inkább megpróbálok amúgy frissiben az olvasó elé tálalni az úti bátyúból előkerült néhány amerikai morzsát. Hirdetések Amerikában szinte minden a hirdetéseken múlik. Óriási plakátok az utak szélén. Az újságok 50—100 oldalasak: szinte az az érzése az embernek, hogy maguk a hírek mellékesek, a szükséges rosszat jelentik a lényeg, a hirdetések mellett. Európai számára kínszenvedés, hogy a legjobb tv-műsort is negyedóránként megszakítja a hirdetések áradata. Hogy mit hirdetnek? Mindent: fogpasztát és ágybetétet. Aszpirint és autót. Bort és repülőtársaságot. És hogyan? „Jöjjön Marlboro országba! Deli cowboy, nyergében gyönyörű lánnyal, s persze Marlborót szív. Ki ne akarna vele tartani? Azaz ma már mégsem mindent hirdetnek. Néhány éve kezdődött a cigarettaharc. Először elrendelték, hogy minden cigarett hirdetésen fel kell tüntetni az orvosi figyelmeztetést: „veszélyes az egészségre”. (Ez ma is így van: viszonylag kevéssé befolyásolja a dohányzókat.) Azután engedélyezték a televízióban a dohányzás elleni reklámot. S a cigarettareklámok tervezésén edződött reklámszakemberek remekeltek: a képernyő egyik felén egy rákos tüdő félelmetes képe. A másikon: Jöjjön Marlboro országba! A cigaretta- gyárak kapituláltak. Kiegyeztek: ha nincs ellenhirdetés, lemondanak a tv- propagandáról. A saját fegyverükkel győzték le őket. 30 év múlva' Amerikai vendéglátóimmal, Annával és Alex-szel Long Islandre vagyunk hivatalosok: „party” lesz valahol. De előbb „beugrunk” Alex egy régi ismerőséhez — útba esik. Forgolódunk az autóval, megállunk itt is, ott is, kérdezgetünk: hol is van? 35
