Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Farkas András: A Palócföldtől a Tiszáig
tnk támadnak, .hogy ezek a látomások, víziók, amiket oly biztos kézzel és makacs ismételgetésekkel tesz le a lapra Bulla Márta, nemcsak egyéni adottságainak, a teremtés még kusza gondolatvilágának tudható be. Az összkép egységes. Ha a félelem és a női sors ilyen kivetítése lehet csupán egyedi megélés, még nem biztos, hogy a korszak fiatalságának ezek az itt-ott aggasztó lelki jegyéi nem az idősebb nemzedék számlájára írandók-e? Bulla Márta mindenesetre itt van, alkot, jól fejezi ki belső világát, Tévedéseit, rémületeit. A nyitott szájú szörnyeket mintha Bosch légköre táplálná, de ezzel együtt — ő a szépség kovácsa^ Koch György viszonylag nyugodalmasabb tájakra vezérel minket, mint az őzike tekintetű Bulla Márta. Benne alapvető élmény a nő, az eszményített, a hatalomnak tekintett nő. Az, aki a valahonnan indult felhő-, vagy fényspirál csúcsán ott áll, húzott derékkal, mint valami női lovag, aki kardjával megvívni készül, vagy igazságot akar szolgáltatni. A szépség itt derűsebb arcát fordítja felénk. Igaz, hogy nem egyszer megkísérli a valóság feletti lebegést, illetve arról akar meggyőzni minket, hogy a súlyosan köznapi világból, a terek és időmozzanatok, netán az unalom és a szürkeség nyűgéből csak akkor szabadulhatunk, ha a pillangó ezerszínű kicsinyke szárnyát végigolvassuk: azt a remeklést, azt a színorgiát, ahogyan a természet vagy annak felelőse ezt a köznapian sokszoros, de teljes mélységében ritkán felmért csodát megteremtette. Ez a rá- feledkezés a szépre, amikor a vonalak mögül nemcsak az ábrázolt egyéniség bukkan fel, de a művész is a maga gondolataival, érzelmeivel, szertelennek nem mondható szenvedélyességével. Erre a fiatalságra szokták olykor ráolvasni az ajándékszöveget: ebből akárki is lehet. Vagy akármi! A L’illusion co- mique humora, vagy ahogyan Amanda könnyei kigurulnak elibénk, ahogyan a lepkék keresik a nekik fontos teret; a Hold tragédiája, az ítélet, a Virág 1. és II., a Védtelenül, a Gyöngyök gyöngye, A tizennegyedik lépés — egy-egy vallomás arról, hogy ez a friss hit, ez a képesség és a sors még védtelen. Kívánjuk, hogy májusi fagy ne érje ezeket a szépen pattant rügyeket! Talán nem túlzás ennyit írni, így gondolkodni egy kiállítás anyagáról. Abban a csendben, amit csak a tárgyak harmóniája avat elviselhető fogdává. Farkas András A Palócföldtől a Tiszáig A kötet alcíme és az alatta látható színes fotó egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy itt nem annak az irodalmi barangolásnak a folytatásáról van szó, amelyet hosszú évek óta folytat a megyében és annak határain túl Lőkös István. Igaz, hogy a kötet 88. oldalán található a Pisztráng Gárdonyi-szósszal. Perl Márton fotója színesen, ínycsiklan- dóan kínálja is a látványt, de kis dolgozatunk megírásáig nem olvashattunk még utána, vajon ilyen Gárdonyi-szósz- szal ette-e a pisztrángot az egri remete- Azt se igen tudjuk, milyen ételeket is kedvelt, hová vitte ritkásan látogató vendégeit, amikor azok halra vágytak. Netán egri káposztás tyúkkal, vagy Eged aljai hátszínnel, vagy legnagyobb álmél- kodásunkra borjúpaprikást ajánlhatott nekik, csak úgy meggusztálásra? Vagy hóstyai bordákat etetett velük, megfejelve a menüt némi öhönnel, vagy a 81 Könyvekről
