Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Esték a Gárdonyi Géza Színházban
tatja. S mert a játék vezéralakjai itt is Csendes László, M. Horváth József és Solymosi Tibor, érdemes kiszámítani, hol és miben adta egyéniségének varázsát, gazdagságát a tehetséges rendezőnő. S ha a nagy és mély tartalmakat a szerző itt a férfiakra bízta, akkor az sem véletlen, hogy az összhang és a lélektani pillanatoknak kemény, olykor makacsul hangsúlyozott ritmusa a Szabó Ágnesé. A szereplők párokra oszlanak. Bert és Kenneth hordják a líra terhét, azzal együtt, hogy Sziki Károly és Szatmári György meg is emelik a játék hangulatát, méltóságát — rajongással; Gus mellé árnyékként szegődik Jim, de az igazi partnere Tom, aki képtelen akaraterővel magkapaszkodik röppenni látszó számláiba. Csendes Lászlóval megtelik a tér, ha megérkezik. A mozdulatai, a hangja, dörgése, testének 1 engetése jósolják a tragédiát. Mint egy kimerevített mozikép, ül háttal a nézőknek, míg a tisztább ablakon túl látható lányok viháncolnak. Neki is. Tom alakjában M. Horváth József kivetíti a hihetetlent, lélekrajza a váltás előtti és utáni állapotban is hiteles. Solymosi Tibor ellene játszik ennek az érzelmi és pusztulási folyamatnak, s így teremt néhány izgalmat, görcsöt sorstársaiban. Györváry János Jim-ként kap egy monológot Gus elsiratására, de nem tudjuk, maga az író miért nem hozta be a darabba Gus pusztulását — cselekvő formában. A két nő, Agnes és Patricia, azaz Agárdy Ilona és Csonka Anikó azért vannak a színen, hogy tarkítsák ezt a vegyes hangzatot és elhihessük, a nők is belejátszanak a tragédiák megszervezésébe. Ők ugyan nem kártékonyak, nem látszanak annak, mert a szeretet, a vonzódás hiányzik belőlük. Vagy nem egészen? Tunyogi Péter, Horváth Ferenc, Megyeri Zoltán és Lénárt András voltak láthatók ebben az igényes és igencsak sikeres színházi munkában. A jó díszlet Menczel Péteré, a jelmez Pilinyi Mártáé, a zenét Nagy Árpád szerezte. A közönség hálás, hogy láthatta-hallhatta A. Miller gyónását így tűnt fiatalságáról. Farkas András 77
