Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - TUDOMÁNY - Fülöp Lajos: A "Hevesi Kalevala"
vegek, amelyek inkább csak a magyar környezet népmeséinek sajátos cigány visszhangjai.21 Ugyancsak új vonás, hogy egy tájegységről ez a kiadvány közölte eddig a legterjedelmesebb gyűjtést, szám szerint 88 mesét. Ezek közül is hatvanötnek egyetlen helység, Besenyőtelek22 a lejegyzési helye. A besenyőtelki népmesék mellett Egerből 12, Tiszafüredről 6, Pusztahanyiból 3, Mezőtárkányból pedig 1 mese származik, tulajdonképpen tehát ez a 23 mese is Besenyőtelek körzetéből való. A szándék tudatos: „egy körülbelül egységes néplélektani területről akartam kimerítő anyagot összehordani” — írja a szerző.23 Bánó István kimutatása szerint24 a megjelentetéskor 53 mese (ebből 22 besenyőtelki) kimaradt a gyűjteményből. A kihagyás oka bizonyára az, hogy a kiadó csökkenteni akarta a terjedelmet, s így a változatok közlésének az elve nem érvényesülhetett maradéktalanul. Később a Régi magyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából című kiadványban25 a kihagyott mesék közül még 11 jelent meg.26 Ezek a mesék Berze Nagy János kézírásával találhatók a hagyatékban, s a lapok sorszámozása arra utal, hogy valóban a szóban forgó gyűjteményből valók. A hevesi népmesék egy újabb kiadása alkalmat adhatna a teljesebb anyag megjelentetésére, azaz közölni lehetne az utóbb előkerült besenyőtelki — pusztahanyi népmeséket is. (Az elátkozott királykisasszony, Hamis Jankó, A bűbájos lakat, Két aranyhajú királyfi, Az aranyhajú gyerekek, Fejérlófia, Kapanyelű Facika, A megváltozott leány, Az aranyhajú ördög, A görög, Péter meg az imádság). A népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című műhöz Előszót Vargha Gyula, Bevezetést pedig Katona Lajos és a gyűjtő, Berze Nagy János írt. A jegyzeteket ugyancsak Berze Nagy, azok kiegészítését pedig Katona professzor készítette. A mester és a tanítvány munkakapcsolatában etikai szempontból különösen példamutató Katona Lajos nyilatkozata, hogy a gyűjtés mellett „a valóban nagybecsű összehasonlító apparátus túlnyomó része, a hazai párhuzamok gondos egybeállítása teljesen Berze Nagy János érdeme.”27 Katona kapcsos zárójelbe tett pótlásai elsősorban a külföldi szakirodalom könnyebben hozzáférhető párhuzamaira vonatkoznak, amelyeknek a segítségével az összehasonlítás könnyebben elvégezhető. Ami a kiadvány értékét illeti, már Vargha Gyula hangsúlyozza az Előszóban: „Berze Nagy János gyűjteményének becsét különösen az emeli, hogy meséi a legjobban elbeszélt magyar mesék közé tartoznak, ... olyanok, mintha a legjobb mesemondót hallgatnók. Az olvasók egy részét ... eleinte talán zavarni fogja, hogy gyűjtőnk a mesék nagy részét a kiejtés szerint írta le; ... míg ellenben a néprajzi kutatók épp így vehetik igazi hasznát a gyűjteménynek.”28 Az első külföldi elismerő véleményt Elisabeth Róna-Sklarek közölte.29 Kiemeli, hogy az eddig megjelent magyar népmesegyűjtemények közül ezt tartja a legjobbnak, leghasználhatóbbnak. Rámutat a német Grimm-mese magyar változataira, azok életszerűségére, új mozzanataira. A kérdésről egyébként Berze Nagy több levelet is váltott recenzorával.30 Nem sokkal később Sklarek 13 népmesét jelentetett meg a gyűjteményből német fordításban.31 A későbbi méltatások között Kovács Ágnes azt állapította meg a kiadványról, hogy „megjelenése óta egyike a legtöbbet forgatott, legtöbbször használt népmesegyűjteményeknek ... Hiteles szövegei, gondos anyagcsoportosítása és az eddig nyomtatásban megjelent teljes meseanyagot feldolgozó jegyzetei a mesekutatók számára is nélkülözhetetlen kézikönyvvé teszik.”33 Hasonló a véleménye Dömötör Sándornak, aki a művet nyelvészetileg Is pontos gyűjtésnek és szakmai gonddal szerkesztett tudományos forráskiadványnak tartja.34 A fentiekhez tegyük hozzá: ha Volly István Vikár Béla egyik népköltési gyűjteményét „Somogyi Kalevaládnak35, Dömötör Sándor pedig a Baranyai magyar néphagyományokat „Baranyai Kalevaládnak3’1 nevezhette, — értékét, hézagpótló jelentőségét tekintve (A Heves megyei nyelvjárás című monográfiával együtt) ez az alkotás is megérdemli a „Hevesi Kalevala” elnevezést, hiszen erről a szűkebb etnikai területről azóta sem jelent meg terjedelmesebb és igényesebb néphagyománytár. Fülöp Lajos 67
