Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pataky Gabriella költeménye - Kaposy Miklós: Lándzsa

tekinthető és jelentős tartalékok állnak rendelkezésre, a készletek mégis érintetlenül porosodtak.

Egy darabig senkinek sem fájt a vevők közönye, de közeledvén az év vége, a teljesítési kimutatások és a prémiumok évadja, egyszeriben súlyponti kérdés gyanánt vetődött fel a lándzsaértékesítés lassúsága.

Nosza, összeültek hát a szakemberek, és háromnapos tanácskozás után, határozatot hoztak, melyben lefektették a lándzsaforgalmazási kampány irányelveit. Mindenekelőtt leadtak egy közleményt, hogy jóelőre feltöltötték a lándzsaboltok raktárait, így az ünnepek előttre várható csúcsforgalomban sem lesz fennakadás, annál is inkább, mivel a lakosság igényeinek zavartalan kielégítése érdékében, néhány ikäjelöllt szak üzlet záróráját későbbre tették.

Ennek ellenére, a tízmillió főre eső lándzsafogyasztás hazánkban továbbra is a nullával maradt egyenlő, holott Mikulás után a lándzsákat OTP-hitel- levélre, tizennyolc havi részletre is ajánlották.

A kampány következő lépéseként megindult a reklámozás. Először a villamoson jelentek meg ötletes rajzú kis plakátok „Már most szerezze be lándzsaszükségletét!” — szöveggel, majd megrendezték az első országos lándzsanapokat.

Csak a pénz fogyott, a lándzsa nem.

„Nem kell a városba utazni, a lándzsa minden mennyiségben kapható a Földművesszövetkezetekben!” — hirdette már a televízió is. Hiába. A házak oldalára festett, világvárosi méretű transzparensek is tűzfalra hányt borsónak bizonyultak.

Ekkor széles körű reklámpályázatot írtak ki, melynek első díját a következő pályamű nyerte el:

„Megbírálták?

Vegyen lándzsát!”

Ügy látszik, az elégtételnek korszerűbb formáit alkalmazták már mindenütt, mert egyetlen, bérből vagy fizetésből élő alkalmazott sem vásárolt az engedély nélkül kapható fegyverből.

Szakmai berkekben már-már a felelősség kérdését kezdték feszegetni, mikor egy névtelen újságíró véletlenül rájött, hogy a lándzsával kitűnően lehet helyettesíteni a partvisnyelet. A hír futótűzként terjedt el az országban. Már másnap hosszú sorok tolongtak az üzletek és a hevenyészett utcai árusítóhelyek előtt, harmadnap már csak protekcióval lehetett lándzsához jutni, a negyediken már IKKA-átutalásra sem. Egy szálig elfogyott mind a száz- húszezer !

Hiánycikk lett a lándzsa! A vásárlók könyvei megteltek méltatlankodó bejegyzésekkel, panaszos levelek ezrei érkeztek a hatóságokhoz és rémhírek keltek szárnyra, lándzsavető hadosztályok felállítását illetően. A kereskedelmi szervek természetesen nyomban intézkedtek: bevezették az előjegyzést, és pótrendelést adtak föl az iparnak.

Az Egyesült Hajítófa- és Nyárshegyező Művek válaszában sajnálattal közölte, hogy kapacitás híján újabb lándzsaszállítmányt nem vállalhat, mivel a gyárat korszerűsítették és a külföldről beszerzett új gépsorokkal kopják és dárdák nagyüzemi előállítására tértek át.

(Balról jobbra: Carcassonne — Körös-part Szarvason — Dubrovnik