Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Koronás kegyetlenek (kisregény)
— Látod, megsejtettem — fordult asszonyához a tétova nagyúr. — Ilyet nem játszunk — csattant fel a bizánci múlt srófolta gőg. — Majd én megmutatom. Mit képzelsz kölyök. A te kötelességed a szolgálat, nemződ és világrahozód tisztelete. Nincs másképp egy királyi családban sem. Nem szereted leendő párod? Semmi baj, később hozzáidomulsz. Tündökölhetsz Prágáiban, irányíthatod az eseményeket. Persze úgy, s csak akként, ahogy és amint javunk megköveteli. Egyéni véleményed? Na ne viccelj! Erre nekem sem volt lehetőségem. Legfeljebb társamul szegődött a sszerencse, mert rögvest megkedveltem a számomra választottat. Mi ez az okoskodás? Döbbenj már rá, hogy a nők csak igennel felelhetnek. Nem értesz a politikához, az a teremtés koronáinak dolga. Quod dixi, dixi! Irány a cseh főváros! — Az uralkodó toporgott. Neje lecsapott rá! — Beszélj már, rendelkezz! Mindig én döntsék helyetted? Nem elég otthon tüzelni, képviselni is illene álláspontodat. Végtére is először előtted hajlik meg minden fő. Még jó, hogy nem tudják, mennyire pipogya vagy. Közösen kisakkozzuk a terveket, s aztán rám bízod a végrehajtást, elfelejtesz a sarkadra állni. Ezért vesztettél Muhinál. Rád is olvasták a gyávaságod. — De megsajnáltam az öreget. Szégyellősen vállai közé húzta fejét, s kör- bepislantott: nincs-e tanúja a számára cseppet sem hízelgő diskurzusnak. Végül rákezdte: — Nem sanyargattatás vár, hanem káprázatos bőség, előtted is hajlong majd több ország díszes udvaronca. Dúskálhatsz a kincsekben ... — Megszántam, István bátyámra hivatkoztam. — Ö másképp érvelt. Higgyétek el: okos javaslatokat emlegetett. Arra intett titeket is, hogy kizárólag Nyugat felé kacsingassatok, arrafelé keressetek szövetségest. Ne túl közel, de ne is messzire. Ott az Anjou-ház. Diadémjuk Nápolyban viliódzik, de eredetük frankhonba nyúlik. Nekik nyújtsatok jobbot, őket kössétek magatokhoz. Bízzatok a holnapok famíliájában. Kizárólag így, ekként hatványozódhat az utódok ereje, ily módon lehet még hatalmasabbá a királyság . .. — Most már cikáztak azok a villámok. A mama tajtékzott. — Ebből aztán elég. Ne említsd még egyszer azt a kákán is csomót keresőt, azt a megrögzött bajkeverőt. Mit képzel az a taknyos? Ö a bölcsek bölcse? Honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy felülvizsgálja, megkérdőjelezze koronás apjának higgadt döntéseit. Mit tett azon kívül, hogy borsot tört az orrunk alá, hogy szinte mindenütt lejáratott minket? Talán neki dukál a második (honalapító cím? Felháborító-! Neveletlen, agresszív, aljas dühtől sarkallt ifjonc. Ráadásul még sértődött is. Bánta, hogy nem rajongok azért a buta Erzsébetért, akit dinasztikus okokból tukmáltunk rá. Még szép, hogy lenézem, én, akinek elődei Kelet számára diktálták a regulát. Akkor, amikor az övéi még az írás-olvasás fortélyaival sem voltak tisztában. A távolság ég és föld- nyi, s ennek ki is kell vetítődnie. Különben is senkik, mindent tőlünk kaptak, persze úgy, hogy a dotációt vissza is vehetjük. Sőt, ha kell . .. S Te, te ezekkel, ezzel a fiúval állsz szóba, méghozzá impériumok sorsát mérlegelve. Te, akinek fogalmad sincs az események mozgatórugóiról, akinek csak az a teendője, hogy imádkozzon, s a legendákat böngéssze. Mi közöd neked egy olyan gépezethez, amelynek még a kerekeiről sem hallottál, nem hogy a mozgatórugóit ismerjed. Majd, ha amoda trónolsz, de ahhoz is mi segítünk, azt is nekünk kell köszönnöd. Mire okítottak kiskorodtól? Szépen vizsgáztak lelki vezetőid. Mindenesetre megnézzük: értelme volt-e nagyvonalú adományainknak. Egyébként nem vitázunk, a vőlegény jön, s te nyújtod a kezed. Ugye Béla? 32