Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Színházaink kiváló kezdeményezése, hogy gyakran — szerencsére nem csak a szükség (beugrás) parancsára, új szereplőket állítanak be a műsoron lévő darabokba — kritikánknak pedig egyik legnagyobb hibája éppen az, hogy alig vesz róluk tudomást, pedig ezek az alakítások sokszor nem csak az egyes művészek fejlődésében, de az előadások történetében is nagy jelentőségűek ... Makay Margit Gertrudis-alakítása is bizonyítja, mennyire helyes és követendő ez a szándék. Gertrudis szerepét új, igen érdekes egyéni színekkel mintázza meg, játéka sok helyütt eltér Tőkés és Goblbi alakításától. Felfogásának legjellemzőbb vonása az, hogy rendkívüli emberi összetettségében ábrázolja Gertrudist, jelenetei során fokozatosan új és új színekkel gazdagítja, bontja ki a jellemrajzot. Az ő Gertrudisa nemcsak kegyetlen zsarnok, képmutató és féktelenül nagyravágyó természetű uralkodó, hanem gyenge, bűnét tudata legmélyén érző ember is — akit magányos perceiben a félelem kínoz. Megjelenésében, külső magatartásában kitűnően teremti meg a királynő tiszteletet parancsoló légkörét (amint az „Előversengésben” Biberachra, vagy az első felvonás udvari bevonulásában alattvalóira pillant). Melindával szemben megközelíthetetlen. Ottóval leplezetlenül nyers és durva, majd — s ez különösen sikerült része az Ottóval való jelenetnek —, amikor kiszámított hangon, a kerítőnő tapasztaltságával neveti ki öccse együgyőségét. „Sír is — és te róla mégis le akarsz mondani.” S kitűnő Makay jelenetzárása, amint felháborodottan távozik. „Vessz el aranykalitkád űrében, árva bíboros teremtmény, mit gondolok veled.” Az első felvonásban már megteremtett gőgös és képmutató merániai asz- szony portréját nagy művészettel bontakoztatja ki a negyedik felvonásban. Elgondolkozva ül trónusán, hallgatja az udvaronc jelentését. Amint az ablakon kipillant, érezzük, amint szemei előtt kirajzolódnak birodalmának földjei, és a még megszerzendő országhatárok. Ez a nagy gondolat foglalkoztatja a betörő Izidora szavai közben is, ezt érezte távolba meredő tekintete, közönyös hangú válasza. Csak Bánk hazaérkezésének hírére eszmél fel merengéséből. Ez és Ottó gyilkosságának híre, mint a terveit fenyegető veszedelem rendíti meg és bizonytalan, de egyre jobban elhatalmasodó halálfélelem uralja ettől kezdve magatartását. Makay Margit gondosan és érzékletesen mutatja be a gondolkodót, az áb- rándozót. Példamutatóan tiszta, szép szövegmondásában a gondolati líra kiválóan érvényesül. Ezért alakításának kiemelkedő része a negyedik felvonás monológja, amelyet az önmarcangoló őszinteség, kegyetlen, megfékezhetetlen zsarnokvágy, ösztönös asszonyi félelem vívódó versengése és a minden érzést legyőző félelmetes akaraterő felülkerekedése jellemez. Az elkövetkező jelenetek során Melinda szerencsétlensége megdöbbenti, de ez csak egy pillanat. Mikhállal való jelenetében célratörő kegyetlenséggel töri meg az ősz magatartását — ez a jelenet Juhász József alakításában az előadás legszebb részei közé tartozik. Makay kitűnően fejezi ki, amint Mikhálmak mondott elbizakodó szavak után — „Gertrudis ingadozhatatlan áll”. Bánk megérkezésének hírére kissé elszédül. Köpenyébe kell burkolóznia, mert ha Gertrudis, az asszony fél is, a királynőnek nem szabad. A Bánkkal való jelenetben Gertrudis utolsó, vesztes csatáját is kitűnően eleveníti meg. Amint gőgös hangon elkezdi a leszámolást, majd Bánk vádjaira összeomlik, még gúnyosan kacag Melinda elestén, de az már csak a vermébe esett kígyó utolsó sziszegése. Makay Margit sok-sok színnel, elmélyülten megformált Gertrudis-alakítása a kiváló művésznő és a Nemzeti Színház legjobb klasszikus alakításai közé tartozik.” Az ötvenes évek elején indította el Kazimir Károly a Körszínház előadásait. Az első darab az Oidipus király volt, Básti Lajos felejthetetlen alakításáig
