Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - TÁJOLÓ
Ha átlagolok, a versek terjedelme nyolc sort tesz ki. van kétsoros vagy akad tíznél több soros vers is. Ezek a sorok rövidek, tömöreknek látszanak, hordoznak annyit, amennyit a szerző róluk elképzel. A témakör vegyes, a megoldások afo- rizmaszerűek, bár többször felmerül a kérdés, lehet-e ilyen rövidséggel — a tömörség megint egy másik kérdés! — pontosan és jól megírni azt az állapotot, megteremteni azt az atmoszférát, amely a vers íróját cselekvésre indította? Aforizmának fogható fel olyan szó- kapcsolat, amiben sok látszik lenni, pedig csak a hangzási különösség, a kapcsolás esetleges újszerűsége, netán merészsége hökkent meg? Azt gondoljuk, miközben újra, meg újra nekilendülünk a szerény kötet végigolvasásának, intézményi kiadásban jelent meg, hogy egy magát kereső, tapogatódzó újdonásszal van esetünk. De a kötet hátsó borítóján felsoroltatnak, ki mindenek közölték már az alkotó írásait, hol mindenütt tartották irodalomnak azt, ami itt kezünkbe akad. És. amíg itt ezt leírogatom, visszagondolok a napilapokban, a folyóiratokban, netán rangos kiadványokban felsorakozó. másoktól származó versekre, meg kell állapítanom, hogy azok sem jobbak, nein rosszabbak, mint ezek a közlések. Csak nehezen tudok mit kezdeni velük. Arra gondolok, a valódi vers. tartalma és formája szerint több a prózánál, azért is olyan kötött a formája, mert a kemény tartalom követeli a tartós formát. Aztán olvasgatom a röppen eteket:: „Bűneimtől fél az isten / büntetlenül ne segítsen”. A rím ősrégi, a tartalom, legalábbis nekem, homályos, itt csak elkezdődött valami, ami sem kifejtve nincs, sem befejezve. Vagy: „Fázós fehér köpenyben / isten volt ügyeletben”. A fogalom használatán kívül azt is kíváncsian várnánk, mi késztette a vers íróját a beazonosításra, honnan sejthette, hogy az „isten volt ügyeletben”? Ezt a két sort el lehet akárhol mondani, akárkinek, akármikor, nem derül ki, milyen világból, kinek a lelke mélyéről érkezett ez a vallomás. Vagy: „Vágják / mégis csendes az erdő". Ez egy kétsoros vers. Ez a minimálárt-szerűség, a tartalomnak ez a majdnem semmiig lehűlése jellemzi azokat a törekvéseket, amelyek ma népszerűek. Ehhez nem kell különösebb belső tartalom, sem egy Kosztolányi-méretű formakészség. ,József Attila-i vagy Illyéstől megszokott megrendülés, csak több-kevesebb jártassággal egymás mellé kell dobálni az ízléses szavakat. Arra meg nem is akarunk példákat hozná, hogyan botladozik, amikor ritmust erőltet, netán rímeket szeretne összehozni, hogy legalább a hiányzó tartalom helyett díszítőelemek szórakoztatnák a kötet olvasóját. Nyolc kötet után itt a szerző és csak azért, mert van egy irodalmi gyakorlat, amely ezt igényli. FARKAS ANDRÁS • Tájoló VIDEOVILÁG Kalandorok A két elválaszthatatlan jóbarát (filmbeli megszemélyesítőik: Alain Delon és Lino Ventura) egy sereg dologgal megpróbálkozik, hogy nagy pénzhes jusson. Ám kísérleteik rendre kudarcot vallanak. Végre aztán felcsillan a remény a meggazdagodásra. Igaz, a feladat nem egyszerű: egy tengerbe zuhant repülőgépből kellene felszínre hozni a félmilliárd frank értékű aranyat, drágakövet. A társakhoz csatlakozik egy fiatal, csinos lány is. Csakhogy a mesés kincsekre egy mindenre elszánt banda Ls pályázik... Kié lesz a pálma ? Erről szól Robert Enrico filmje. A bumeráng Chabry gyémántkereskedőt lelövik, drágaköveit elrabolják. E rablógyilkosságért ítélik el — bár rábizonyítani nem tudják — Darnay-t (Alain Delon), aki nyolc év után szabadul ki a börtönből. Nyugta azonban nincs, mert egy ismeretlen banda a nyomában van, s mindenáron meg akarja szerezni a gyémán87
