Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - HELYTÖRTÉNET - Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)

összetételű volt; németek, osztrákok és magyarok, gyalogosok és huszárok egyaránt megtalálhatók soraikban. A magyar alakulatok között volt a gróf Koháry István vezette 2 ezer huszár, valamint a Gombos István és Vécsey Sándor vezérlete alatt a putnoki, az ajnácskői, a füleki, a szendrői. a lévai, az ónodi és a diósgyőri várak hajdúi és lovasai, Itt is szembetűnő, hogy a bécsi hadvezetés a magyarokat szívesebben látta a főseregtől elkülönítve. s a mellékhadszintéren, inkább kisebb-na- gyobb török erősségek blokádjánál hanálta.

A németek az Eger-patak két partján, s a dombokon helyezkedtek el. a magyarok Koháry István tábornok vezetése alatt a Hatvani-kapu előtt Kerecsend és Egerszalók felé eső részeken táboroztak. A városnak Felnémet felé eső részét Gombos István putnoki, Vécsey Sándor ajnácskői és Semsey András ónodi várnagyok csapatai zárták körül. A táborhelyek és az őrségek megerősített állásai a vár ágyúinak lőtávolságán kívül, mintegy 1—5 kilométer sugarú körben helyezkedtek el. A megszálló csapatok a város előtt sáncokat ástak, hogy a törökök kitöréseit megakadályozzák. Az érni kezdő gabonát D, Oria Egertől egy mérföldnyi távolságra a zárógyűrű körül mindenütt felgyújtotta, nehogy azt az egriek élelmezésükre fordíthassák.

A törökök mindent elkövettek, hogy a körülzárt Egert felszabadítsák, vagy legalább az őrség számára élelmiszert juttassanak be a várba. 1687 tavaszán, mikor még lazább volt Eger körülzárása. a törökök Nagyváradról próbálkoztak élelmet bejuttatni a várba. A váradi pasa 300 gabonával és különféle élelemmel megrakott szekeret indított útnak Eger felé lovas és gyalogos katonaság fedezetével. De Heiss- ler császári tábornok megtudta tervüket, a Tiszánál készen várta jövetelüket, s hirtelen megtámadta és megfutamította a szpáhi lovasokat. A magukra hagyott janicsárokat azután Heissler katonái részben levágták, részben foglyul ejtették, a gazdag élelmiszer-zsákmányt pedig a maguk javára fordították.

Szulejmán nagyvezér maga is tett kísérletet az egri törökök megsegítésére: több ezer főnyi török és tatár sereget indított felmentésükre. Károly lotharingiai herceg azonban az ellenség szándékának meghiúsítására Veteranit 4000 magyar és német lovassal a Zagyvához parancsolta, hogy megakadályozza Eger felmentését. A törökök attól a hírtől megrémülve, hogy a császári vezér nagy sereggel a Tiszánál táborozik, ijedten visszatértek Szulejmán táborába, akit Károly herceg serege Eszéknél szorongatott. A nagyvezér nagyharsányi veresége után még nagyobb sereget akart Eger felmentésére küldeni. Seregéből 10 ezer lovast szakított ki, hogy vigyen élelmet a blokád alá vett török őrségnek. De ez a felmentő csapat sem merte megkockáztatni a császári sereggel való megütközést. Azzal az ürüggyel, hogy zsoldjukat nem fizették ki, megtagadták az engedelmességet. A katonai lázadásnak azután maga Szulejmán nagyvezér is áldozatául esett.

Az egri török őrség is több ízben vakmerőén kitört a várból, hogy élelmiszerhez jusson, és megtalálja az összeköttetést délkelet felé. Az ostromlóknak állandóan résen kellett lenniük, hogy a törökök kiütéseit visszaverjék. Az ostromlott őrség egy ilyen kitörését a közel fekvő falvakba Semsey András kapitány, egy még erősebb kirohanását Egerszalók felé pedig Koháry István csapata verte vissza. Midőn a kitörő őrséget a Hatvani kapuig üldözték ,a vár bástyájáról irányzott golyó Koháry tábornok jobb karját súlyosan megsebesítette, úgy hogy örökre megfosztotta annak használatától.

A bátor hajdúk, és a volt kuruc vitézek a legveszedelmesebb helyeken tettek bizonyosságot Eger alatt a magyar nép katonai erényeiről. Koháry, Gombos, Vécsey és Semsey katonái „imádott szülőföldjüknek minden nyomait vérükkel áztaitva küzdöttek a szabadító harcot".

Az egri törökök a végsőkig kitartottak, különösen Rusztem pasa, a vár parancsnoka, aki szívós kitartással és harcias aktivitással állta az ostrom veszélyeit. Az őrséget mindjárt a megszállás kezdetén feleskette, hogy készebbek lesznek inkább éhen halni, mint a várat feladni. Caraffának a vár feladása iránt tett „ajánlatait határozottan visszautasította.

Amikor azonban megérkezett Egerbe a nagyharsányi csata szerencsétlen kimenetele, s a törökök nagy vesztesége, nagyon megingott az őrség és a mohamedán lakosság bizalma és kitartása. Ezután már nem nagyon reménykedhettek a felmentő sereg érkezésében. De a várparancsnok nyugtatta őket, hogy ne adjanak hitelt az „alaptalan” híreknek, melyeket az ellenség megfélemlítésükre terjeszt.

A megszállás utolsó szakaszában az egri török védősereget és a civil lakosságot a legszörnyűbb éhínség, de az őszi-téli hideg időben a tűzifa hiánya is kínozta. Olyan nagy volt az élelemhiány, hogy a tehetősebbek, ha szerét ejthették, egy kenyérért örömest megadtak 30 forintot. Az élelmiszerekből teljesen kifogyott vár- és városbe69