Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: A munkás- és paraszttanulók beiskolázása az ötvenes években
• Pedagógiai műhely A munkás és paraszt-tanulók beiskolázása az ötvenes években A proletárdiktatúra győzelmével megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége, a kultúrától addig elzárt széles dolgozó tömegek előtt. A párt és a kormány részéről — politikai és társadalmi érdekből egyaránt — megkülönböztetett figyelem kísérte a munkások és dolgozó parasztok gyermekei iskoláztatásának ügyét, amelynek sikeres megoldása egyik alapvető részét képezte az új magyar kultúra, ezen belül a szocialista értelmiség megteremtésének. Mielőtt a témáról szólok, röviden utalok a felszabadulás előtti időszak viszonyaira. Megyénk középiskoláiban a munkás és dolgozó paraszt származású tanulók aránya ebben az időszakban körülbelül 4 százalék volt. Ez azonos az országos aránnyal. Érdemes néhány konkrét példát is megemlíteni a helyzet illusztrálására. Az 1937—38-as tanévben az egri Cisztercita Gimnáziumban a munkás és dolgozó paraszt származású tanulók aránya 3,16 százalék volt (az 506 tanuló közül.) Az Angol Kisasszonyok Égni Érseki RK. Leánygimnáziumban az 1941—42-es tanév végén érettségiző 25 leány közül csak 1 munkás származású volt, dolgozó paraszt származású pedig egy sem. Lényegesen jobb volt az arány az Egri Érseki Rk. Fiú Tanítóképzőben, ahol az 1942—43-as tanévben a tanulók 30 százaléka volt munkás és dolgozó paraszt származású. Nem véletlenül nevezték ezt a tanintézetet az uralkodó osztályok tagjai a „szegények” iskolájának. A felszabadulás után a munkás és dolgozó paraszt származású tanulók aránya érzékelhetően növekedett, de még így is rendkívül alacsony volt. Az 1948—49-es tanévben a hazai középiskolákban a munkás és paraszt származású tanulók aránya 8—9 százalékos volt. A megyei arány is körülbelül így alakult. Az arány javulásában Heves megyében is jelentős része volt az 1946—49. között működő öt népi kollégiumnak, melyekben a jelzett időszakban mintegy 400 fő munkás és dolgozó paraszt származású tanuló lakott és tanult. A munkás és dolgozó paraszt származású tanulók beiskolázásának kérdésében mérföldkőnek tekinthető Révai Józsefnek 1948. szeptember 16-án a MÁVAG-ban elhangzott beszéde, ahol felhívta a figeylmet arra, hogy „a szocializmust a kultúra terén is fel kell építeni. Biztosítani kell a munkásosztály vezető szerepét nemcsak a gazdasági életben, kormányzatban, hcmem a kultúrában, az ideológiában is —” Ugyanitt jelentette be az MDP Központi Vezetőségének ama javaslatát is, hogy még az 1948—49-es iskolai évben 1000 munkásgyereket kell gimnáziumba és 800 ifjúmunkást az 1 éves egyetemi előkészítőre küldeni. Másnap miniszteri rendelet jelent meg a szakérettségisre előkészítő tanfolyamok szervezéséről, amelyek a középiskolai képzésben nem részesült munkás és dolgozó paraszt fiatalokat 1 év, majd 1952-től 2 év alatt készítették fel az egyetemi és főiskolai tanulmányokra. Az első szakérettségis tanfolyam Budapesten indult, 1948. október 1-jén. Heves megyében az első tanfolyam szervezése 1949. júliusában kezdődött el Egerben. A következő években szintén a megyeszékhelyen szerveztek ilyen tanfolyamokat. A jelzett év őszén indult tanfolyamról eddigi kutatásaink során jelenleg nem tudunk konkrét bizonyító adatot felhozni. Az első jelenleg ismert adatunk az 1950—51-es tanévből való. amikor is a tanfolyamra 295-en iratkoztak be. Az 1951— 52-es tanévre megyénk kerete 325 fő volt. Jelentkezett 360 fő, ebből felvételre megjelent 294 fő, s ebből felvételre javasoltak 216 főt. A következő tanévben a központi keret 296 fő volt, amelyet mind beiskoláztak. Az utolsó tanfolyam az 1953— 54-es tanévben zajlott le. Adataink szerint 1949—1954 között az egri tanfolyam 850 diák érettségizett, amely szám igen jelentős volt. Forrásaink szerint a hallgatók madjnem kizárólag munkás és dolgozó paraszt származásúak voltak. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények tanulóinak, illetve hallgatóinak 46
