Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bözödi György költeménye - Gábor László: Négyszemközt Páskándi Gézával

nelemnek, a világnak, a mindenségnek már „értelme” nincsen. De azért nincs, mert maga a kérdés értelmetlen. Ez különbözteti meg alapvetően nézőpontomat az ab­szurd írókétól. — A romániai magyar irodalom fényes korszakában ívelt föl a pályája, de az­tán az 70-es évek közepén Erdélyt otthagyta, áttelepült Magyarországra. Mi zajlott le ekkoriban? — Mintegy öt-hat esztendeig tartott a pezsgés. Addig több kötetem megjelent, drámáimat bemutatták, jegyeztek a szakmában. Viszont úgy 1972 után megint olyan jelek mutatkoztak, amelyek nyugtalansággal töltöttek el. Név szerint bíráltak „bur- zsoá” nézeteim miatt, két darabomat levették műsorról. Ezt már nem vettem tré­fára, mert annak idején már átéltem hasonló helyzetet. A légkör kísértetiesen ha­sonlóvá vált számomra. Ráadásul nagyon nyíltan és őszintén éltem, „kiadtam” ma­gam, könnyen céltáblává válhattam. Mondtam is barátaimnak, hogy én többet börtönben nem ülök, inkább lőjenek főbe. Így aztán inkább az áttelepülés mel­lett döntöttem: kétszer rugaszkodtam neki, másodszorra sikerült. fög-ádSóaib cmfwy mfw vmfwy xzökq — Ez már a sokadik újrakezdés volt életében. Nem jelentett-e megrázkódta­tást ez a váltás? — Már ismerték a nevem, olvasták műveimet, játszották szín játékaimat. Meg is lepődtem, hogy a szakma és a közönség milyen rakonszenvvel fogadott. Akko­riban még nem volt meg az a most érezhető enyhe erdélyi-ellenesség, ami néhol felbukkan. Ügyhogy aránylag könnyen boldogultam, s tovább tudtam haladni uta­mon. — Ha már ennél az útnál tartunk, feltűnő mennyire vonzzák a történelmi té­mák. Miért nyúl ennyiszer a históriához? — Félek attól, hogy az utánunk következő nemzedékek nem ismerik múltun­kat, közös történelmünket. Ez eltompuláshoz vezet. Egy-egy népet, nemzetet az tart életben, az lelkesít, hogy emlékezik kiemelkedő históriai alakjaira, példát, ön­becsülést merít sorsukból. Ezért vonzanak ezek a témák. Feldolgozásaimban egyet­len veszélyt nagyon el szeretnék kerülni, a történelem szellemének meghamisítá­sát. Ennek több összetevője van. Így például a nyelv. Mondjuk XVI. századi em­bereket sohanem szólaltatnék meg úgy, mintha ma beszélnének. Ha valaki ilyet tesz, az lusta, nem keresi meg a megfelelő szavakat, mondatszerkezeteket. Dilettáns. — Más módon is igyekszem hűséges maradni. A nagy formátumú egyéniségek sorsfordulóin át próbálom föltárni a régmúltban történteket. A Tornyot választok című darabomban például egy olyan adatból indultam ki, ami hiteles: Rákóczi fe­jedelem valóban mondott olyat Apáczainak, hogy ha 'nem vési jól eszébe az utasí­tásokat, a toronyból dobatja le. Erre én azt válaszoltattam a tudóssal, hogy rend­ben van, de akkor ő. maga választja meg a tornyát. Az is hiteles tény, hogy Dávid Ferenc ellen vizsgálat indult, s beszállásolták hozzá Sooini Faustot. Kettejük kap­csolatát elemzi a Vendégség, amelyben természetes módon egyenlő ellenfeleket kel­lett ütköztetnem. Saját eszmei „világmodellt” teremtek ilyenkor, nemcsak a fizi­kusoknak van joguk effajta gondolat kísérletre. — Milyen körülményeket teremt ehhez a „kísérlethez", mi a kiindulópontja a cselekmény kibontásához? — Sok esetben nyugodtan élhetek azzal a módszerrel: így is történhetett vol­na... Mivel a tények kínálják a rendkívüliséget, alig-alág kell valamit hozzáten­ni. Az is előfordul, hogy ellentmondó források kerülnek a kezembe, saját magam­nak kell eldöntenem a választ kérdéseimre. Ha túlságosan is egyértelműek az ada­tok, nincs mit keresni az invenciónak. Nagyformátumú egyéniségeket választok ma­gamnak, mert az biztosra vehető: egy ilyen tudja hogy ő többett jelent önmagá­nál, tisztában van saját holdudvarával. Ha valóban karizmatikus az ereje egyéni­ségének, akkor tudatos és öntudatos: megrajzolható, miként viselkedik, gondol­kodik adott helyzetekben. — Mostanában inkább drámái bemutatóiról, megjelenéséről lehet hallani. De életművében regények, versek is helyet kapnak. L,ehet, hogy inkább a színház mel­lett dönt? — Hangulatom szerint írok verset, nem mondtam le a költészetről. A regé­nyekhez nagyobb előkészület kell, két megkezdett munkám is folytatásra vár. Ha lesz egy kis időm, másfél-két év alatt tető alá hozhatom őket. — Egyébként mivel foglalkozik, hol dolgozik? — A Kortárs főmunkatársa vagyok, ott jelennek meg írásaim, folyamatosan nyomon követhetik az olvasók Napló — dátum nélkül című írásomat. Ezen kívül a vitásabb kéziratokkal is megkeresnek. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom