Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bözödi György költeménye - Gábor László: Négyszemközt Páskándi Gézával

nelemnek, a világnak, a mindenségnek már „értelme” nincsen. De azért nincs, mert maga a kérdés értelmetlen. Ez különbözteti meg alapvetően nézőpontomat az abszurd írókétól.

— A romániai magyar irodalom fényes korszakában ívelt föl a pályája, de aztán az 70-es évek közepén Erdélyt otthagyta, áttelepült Magyarországra. Mi zajlott le ekkoriban?

— Mintegy öt-hat esztendeig tartott a pezsgés. Addig több kötetem megjelent, drámáimat bemutatták, jegyeztek a szakmában. Viszont úgy 1972 után megint olyan jelek mutatkoztak, amelyek nyugtalansággal töltöttek el. Név szerint bíráltak „bur- zsoá” nézeteim miatt, két darabomat levették műsorról. Ezt már nem vettem tréfára, mert annak idején már átéltem hasonló helyzetet. A légkör kísértetiesen hasonlóvá vált számomra. Ráadásul nagyon nyíltan és őszintén éltem, „kiadtam” magam, könnyen céltáblává válhattam. Mondtam is barátaimnak, hogy én többet börtönben nem ülök, inkább lőjenek főbe. Így aztán inkább az áttelepülés mellett döntöttem: kétszer rugaszkodtam neki, másodszorra sikerült.

fög-ádSóaib cmfwy mfw vmfwy xzökq

— Ez már a sokadik újrakezdés volt életében. Nem jelentett-e megrázkódtatást ez a váltás?

— Már ismerték a nevem, olvasták műveimet, játszották szín játékaimat. Meg is lepődtem, hogy a szakma és a közönség milyen rakonszenvvel fogadott. Akkoriban még nem volt meg az a most érezhető enyhe erdélyi-ellenesség, ami néhol felbukkan. Ügyhogy aránylag könnyen boldogultam, s tovább tudtam haladni utamon.

— Ha már ennél az útnál tartunk, feltűnő mennyire vonzzák a történelmi témák. Miért nyúl ennyiszer a históriához?

— Félek attól, hogy az utánunk következő nemzedékek nem ismerik múltunkat, közös történelmünket. Ez eltompuláshoz vezet. Egy-egy népet, nemzetet az tart életben, az lelkesít, hogy emlékezik kiemelkedő históriai alakjaira, példát, önbecsülést merít sorsukból. Ezért vonzanak ezek a témák. Feldolgozásaimban egyetlen veszélyt nagyon el szeretnék kerülni, a történelem szellemének meghamisítását. Ennek több összetevője van. Így például a nyelv. Mondjuk XVI. századi embereket sohanem szólaltatnék meg úgy, mintha ma beszélnének. Ha valaki ilyet tesz, az lusta, nem keresi meg a megfelelő szavakat, mondatszerkezeteket. Dilettáns.

— Más módon is igyekszem hűséges maradni. A nagy formátumú egyéniségek sorsfordulóin át próbálom föltárni a régmúltban történteket. A Tornyot választok című darabomban például egy olyan adatból indultam ki, ami hiteles: Rákóczi fejedelem valóban mondott olyat Apáczainak, hogy ha 'nem vési jól eszébe az utasításokat, a toronyból dobatja le. Erre én azt válaszoltattam a tudóssal, hogy rendben van, de akkor ő. maga választja meg a tornyát. Az is hiteles tény, hogy Dávid Ferenc ellen vizsgálat indult, s beszállásolták hozzá Sooini Faustot. Kettejük kapcsolatát elemzi a Vendégség, amelyben természetes módon egyenlő ellenfeleket kellett ütköztetnem. Saját eszmei „világmodellt” teremtek ilyenkor, nemcsak a fizikusoknak van joguk effajta gondolat kísérletre.

— Milyen körülményeket teremt ehhez a „kísérlethez", mi a kiindulópontja a cselekmény kibontásához?

— Sok esetben nyugodtan élhetek azzal a módszerrel: így is történhetett volna... Mivel a tények kínálják a rendkívüliséget, alig-alág kell valamit hozzátenni. Az is előfordul, hogy ellentmondó források kerülnek a kezembe, saját magamnak kell eldöntenem a választ kérdéseimre. Ha túlságosan is egyértelműek az adatok, nincs mit keresni az invenciónak. Nagyformátumú egyéniségeket választok magamnak, mert az biztosra vehető: egy ilyen tudja hogy ő többett jelent önmagánál, tisztában van saját holdudvarával. Ha valóban karizmatikus az ereje egyéniségének, akkor tudatos és öntudatos: megrajzolható, miként viselkedik, gondolkodik adott helyzetekben.

— Mostanában inkább drámái bemutatóiról, megjelenéséről lehet hallani. De életművében regények, versek is helyet kapnak. L,ehet, hogy inkább a színház mellett dönt?

— Hangulatom szerint írok verset, nem mondtam le a költészetről. A regényekhez nagyobb előkészület kell, két megkezdett munkám is folytatásra vár. Ha lesz egy kis időm, másfél-két év alatt tető alá hozhatom őket.

— Egyébként mivel foglalkozik, hol dolgozik?

— A Kortárs főmunkatársa vagyok, ott jelennek meg írásaim, folyamatosan nyomon követhetik az olvasók Napló — dátum nélkül című írásomat. Ezen kívül a vitásabb kéziratokkal is megkeresnek.

43