Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kiss Ottó verse - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

— Gondoltam kiengesztellek — mondja a férfi hangos szuszogással. — Gyere be — szalad ki a nő száján. Jóleső érzéssel fedezi fel vendége kelttészta arcán a kékesen fénylő „flek­ket”. ' — Mindjárt jövök, addig tedd le magad! A fürdőszobatükör előtt áll, s az arcát paskolja. Csak a lábai ne fájnának! Az időt húzza. Mi a frásznak engedte be! Leül a kád szélére. A lábait nézegeti. Micsoda tramplik! Ott ül jó darabig a mesterkélt csendben, aztán meghallja az ajtó kattanását. Felsóhajt. Még mindig elviselhetetlenül sok ideje van reg­gel fél ötig! Karthágó KISS OTTÓ Vigasz No, ne sírj már! Hisz az igazgyöngyök is láncra vannak fűzve. REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb (Naplójegyzetek)1 Rengeteg a restanciám — papírfecniikre írtam közben a schlágwortokat—,. most visszatérőleg építgetem ezeket a fecniket, kitölteni az. űrt, az emlékezés üeregeit. Elsősorban sorha raktam a papírfecniket, leSkiccelni egy mesém váz­latát egy rossz kiskutyáról, aki elűzi a kertiből a vakondokét, majd a verebe­ket, stb., egyszóval az életet. A büntetés nem. marad el, mert még a szelet, a napot és a világosságot is száműzte a kertből a kiskutya, — a sötétség formá­jában, hideg csend formájában jött a büntetés. Ekkor megtört a 'kiskutya, stb. Ez a mese . Egy másik a cigányokról, aMk a falut megmentik egy szerencsét­lenségtől, de utána végigapasztják, végiglopják a vidéket, szenvedést, félelmet és nyomorúságot hagyva maguk után. Nagy munkába telik, amíg megrend- szabályozzák és jobb útra térítik a „felszabadító” cigányokat. * Az emberiség egyet jól megtanult ötezer év alatt: hazudni. Természetesen egy pillanatig sem hiszem vagy állítom, hogy száz vagy ezer évvel ezelőtt 'kü­lönbek lettek volna az emberek, hogy kevesébb hitványság töltötte volna meg a világot, de azt sem állíthatom, hogy a következő száz vagy ezer esztendőben csökkenni fog ez a hitványság, ez az infámia. Azt azonban állíthatom, hogy az idővel tökéletesedik a bűnözési forrna, — mennyi technikát sikerül belevin­ni a hitványságba az emberiségnek. Vége a durva gyilkolásnak, a mérgezés­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom