Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Köszöntjük Apor Elemért
Köszöntjük Apor Elemért A nyolcvanéves Apor Elemért köszöntjük. Azt a 'költőt, újságírót, embert, alki szelíd, finom modorával, szálfatartáísával, szigorú jellemével, szerénységével, Egerhez való tántoríthatalan hűségével, nagyin agy türelemmel kifogott az időn, a történelmen és sok más, annyiszor és annyiféleképpen kárhoztatott amlberi csacsiságon. Erényei közül is kiemelnénk a hűséget. Tudjuk, hogy kitűnő tulajdonságai emelték, lendítették volna akár magas közéleti szerepléséig, netán a korábban még vonzóbb színészi pályára, de jogászi diplomával a zsebében inkább írta az Egri Újságot, amíg hagyták. Sokáig csendre intette, hallgatásra szorította a kor; meg mindaz, amit manapság kezdünk el netán elemezni, baráti beszélgetésekben magunktól is kérdezgetve, hogyan is eshetett ennyi balítélet, miért is kellett minden áron olyan áldozatokat hozni, amikről nem az sarjadt, mint amit vártak? Ma, utólag is az egyetlen mélttó válasz a történelem viharzása ellen, a környezet, a társadalom, a barátok és ellenségek, kihívására: az a lélek magabiztosságában gyökerező tudat, döntés, hogy nem hibázván nincs, sosem is esett belső egyensúlyvesztése, hinni kell tettei, igéi igazában. Ezért is van az, hogy Apor Elemér, akit a város dr. Kapor Eleméréként tisztel és szeret hosszú évtizedek óta Egerben, nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy a beszélgető barátok meg ne akasztanák útját néhány percre. Mert Eger nemcsak a barokkvilág, hanem az az atmoszféra is, ahol még a legzordabb gyanakvás idején is kellett és lehetett szót váltani az anekdotára hangoltakkal, az irodalomra fogékonyakkal, zenére éhesekkel. A daloskedvű iparosokkal, mert Apor Elemér nemcsak énekelt velük, írt is sikereikről boldog emlékmű Huszthy Zoltán nevű karnagy-barátjáról. S ha már a karnagyot említettem, mindketten abból a fajtából valók voltlak korábban is, ákiík ennék a kedélyes városnak a hangulatát, színét, emberi zamatét is adták. Azzal, hogy itt koptatták az utcák köveit. Ö, a költő, ma is ilyen. És egyre fiatalabb! Apor Elemér a nyolcadik iksz után kapta meg az irodalmi közvélemény visszaköszönését: a Magvető megjelenteti válogatott verseinek kötetét. Már szerepeltette néhány írását a Költői jelenlét című antológiában, s ha minden igaz, a közéleti elégtételnek is számító, annak felfogható versgyűjtemény a könyvnapi irodalmi szemle eseménye lesz. Igaz ugyan, hogy Apor Elemér ízesen ír prózát, de a melankóliás eredetű vers dallamok igaz barátja ő, aki a lírát alapállásként fogja fel! Nem feledkezett el arról sem, hogy a hangokban utolért dallamok, a rímek, alliterációk, és mindenfajta áramlás, egybecsengés ezerszer újra olvasva, újra zamatolihaltó. Ha „az úgy van megírva”. Akadémikus kérdés, mi lett volna, ha..-? „Habent sua fata libelli”. Megvan a könyvek sorsa. Meg az emberé is. Aki teljességre törekedett, annak nem kellett sem akkor, sem most a kisegítő magyarázat. Apor Elemér költészete most szépül bele az időbe; talán figyelmeztetésül, a zajos zenék, a kóbor riadalmak ellen. Baráti köszöntéssel! Farkas András 20
