Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: De én nem vagyok áruló! — Ágnes, én nem vagyok áruló, nincs mitől tartanom! Hisz éppen Bozsokra készülök, Kisfaludyhoz! Hasszán: Tanúsíthatom! Allahra esküszöm! Ágnes: Elhiszem, Hasszán, hogy László ártatlan! . .. Elhiszem, László! De Kis Pál téged is beárult. Védted Bezerédjt, nem engedted, hogy haragjában keresztül lője. Horváth alezredes összeírta az árulókat, a te neved is köztük van! Menekülj, az istenre kérlek, menekülj, mentsd az életedet! Nem lesz kegyelem, ha elfognak! Bezerédj holnap reggel át akarja vezetni seregét Hesiter vasasaihoz! Senkinek nem irgalmaznak, akit ebben az árulásban elfognak! László! Édes László! Könyörgök, édes László! Hasszán: Hallja ezt, kisgazdám! Kisgazdám! Egy szava sincs?! László (méghatottan): Ágnes! Ha másért nem, ezért most hálás lehetek Bezerédj nek! A baj összeterelt minket! Féltesz, Ágnes? Igazán aggódsz az életemért? Ágnes: Nagyon! Nagyon aggódom, nagyon.. . szerelmem! László: Szerelmem?! Ó, Ágnes! (Magához vonja boldogan.) Hasszán: Kisgazdám! Kisgazdám, ezt majd máskor! Sietnie kell... Ágnes: Most nincs időnk! Menekülj! Hasszán: Meneküljön! Ágnes: És bízzunk istenben, hogy még jóra fordul minden! A kettőnk dolga is! De ha elveszejtenek!... Akkor mi lesz velem?! László: Hova meneküljek? Kihez? Ha gyanúba fogtak, elérnek. Az ellenséghez át nem szököm ... Hasszán: Allah segíts! Már jönnek is! (Lovasok zaja. Kiáltások, kapuk döndülnek. Fáklyás huszárok vágtatnak át a sötét téren. Kiáltások.) Ágnes: Késő! Késő! Ö, istenem, késő! ... László (kihúzza magát): Hasszán! A kardomat! A dolmányomat! (Hasszán hozza.) Menj, Ágnes, siess, ne találjanak itt, velem! Menj, majd hallasz rólam! Ágnes (távozóban): Visszavárlak, László! Szeretlek! ... (Kis Pál jön lovasokkal. Hasszán éppen hozza a kardot, dolmányt.) Kis Pál (nyersen): Hát itt vagy?! Szerencséd, mert az ágyból rángattalak volna elő! László (higgadtan): Mit kívánsz tőlem? Kis Pál: Mit kívánnék, hitvány áruló?! László: Vigyázzon a vádjaival, főhadnagy úr! Kis Pál: Vigyáztál volna te a fejedre, akkor nem hóhérpallos ütné le, a fészkes fene enné meg a fajtádat! László (kardjához kap): Elég! Ne gyalázzon! Kis Pál: Hát nem te akadályoztad meg, hogy lelőjjem az áruló, össze&küvő Bezerédjt, mint egy veszett kutyát? László: Ha lőni engedlek Palkó, Bezerédj emberei szétmarcangoltak volna! Téged akartalak menteni. Kis Pál: Engem?! Na, ugyan! Elég a játékból! Ide a kardodat! Vasat a kezére! (Két kuruc legény előugrik, lefegyverzik Lászlót, megvasalják. Hasszán kéztördelve nézi.) László: Isten veled, Hasszán! Hasszán: Könyörögni fogok a prófétának, hogy járjon közbe Allahnál! És megyek izibe Ludadra, Mecséryékhez a hírrel! 11
