Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Fekete Péter: Nép és emlékezet
ment, de semmi Szót nem hallott, mivel nem adott hitelt a Szavaknak: vallya asztis a Tanú, hogy ezeken Kívül gyakorta panaszolkodott Zainénak, és mindenkor csak ászt mondotta. Bizony fiam mind az én Képemben rontották ászt meg a roszak." Nyolcadik tanú Jósvai András eskü alatt vallja: "Ennek előtte mint egy tíz esztendővel, a Tanú felesége az Apró Marhájának zabott adott enni, és Szokásán főiül többecskét talált hinteni, azért némely részit a főidőn hadták az Apró Marhái, fel nem szedték, mivel már jól laktak; Zainé arra fordúlván a főidőn meg látta a zabot, mondotta a Tanú feleségének; nagy bőssége vagyon itten a zabnak, bár inkább nékem adnátok egy kosárral; melyre a Tanú felesége: Bizony Lelkem Jutka Aszonyon adnék, de mind fel készítette az Uram, Egerben viszi eladni. Avval Zainé el ment, és azon Étzaka az Leánkájának mind a két Szüksége ell állott, Sajnálván a Tanú Gyermekeket (minden gyanúságok Zainéra lévén:) még hajnal előtt hozája vitték a Leánkát, és mondották Zainénak, hogy Segitsen rajta, mert bizony eő rontotta meg. Melyre Zainé: Bizony mingyártis oda vadtok tik. Aval fogja Zainé a Leánkát, és az ölin keresztűn huszta a kézit mondván: Eregyetek vigyétek haza, és kössétek be zöld Petreselyemmel sémi baja nem lészen. Úgy cselekedvén a Tanú, valamint Zainé parancsolta, virattig sémi baja nem volt a Leánkának. Inkább el hitette magával a Tanú, hogy a Zainé Keze volt orvossága hogy nem a zöld Petreselyemmel való be kötése. Hallotta asztis Zainé Szájából, hogy őttet Gyulán midőn meg nyirták, és meg csigázták, ha az Hóhér véle jótt nem tett volna, valamint az Náász Aszonyát, úgy őtettis meg égették volna, és többet soha nem szabadúlt volna meg." Tizenegyedik tanú Vékony Erzsébet eskü alatt vallja: "Az Mostani Átány Biró, akkor Korcsmárossa lévén az Helységnek, Kinekis felesége csak nem halálom volt, már életéhez sem bíztak; a Tanút az mostani Átányi Biró, mint akkori Korcsmáros kérte, hogy menne oda a feleségéhez, vigyázna reája, és kenegetné, ha mi jót Isten után tehetne véle, a mint a Tanú véghezis vitte, de Semit sem használhatott. Egykor az korcsmáros fogta magát (:Predikátor Uramnál lévén Zainé:) Prédikátor Uramtúl ki kérte Zainét, és el vitte magával a vendégfogadóban, hogy az feleségit kenné meg. Elis ment az Korcsmá- rossal, és midőn a Házban be vitte volna, az Ajtót mingyárt rá zárta, és nagy Haragjában meg esküdött mondván: Hogy ha meg nem gyógyítod Zainé a feleségemet, őszve tőröm mind kezed, Lábad, éppen soha Sem mégy Ki az Házbúi; melyet halván Zainé el fakat riva (: a korcsmárosné már akkor a földön feküdvén, csak a Lelkit lesték:) melléje le térdepőlt a főidre, meg kente a korcsmáros feleségit, más nap jó egésséggel fel kelt, és többet Semmi baja nem volt. Az illyetén dolgokra való nézve mondgya a Tanú, hogy rósz tudományú Asszonynak kői néki lenni." TT , ! Határozat Az Törvény Szék előtt újra megh hiteltetett bizonságok vallásiból, ámbár maga Újj Jutka tagadná is, világosan ki jön, hogy eő, a mint az első, és második bizonyságokbúl ki teczik egy férhez menendő Leányt, 63
