Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - A régi Kalevala (Lisztóczky László)
tatásunk 1985/86-os statisztikai adatait ismerhetjük meg, majd az előző tanévben kitüntetett pedagógusok névsorát, a Magyar Pedagógiai Társaság arany emlékérmeseit, a Földes Ferenc-díjasokat, adatokat kaphatunk a Pedagógusok Szakszervezete XII. kongresszusáról, a szakszervezet kongresszusairól, elnökeiről és főtitkárairól 1945 és 1986 között. Beszámolót olvashatunk a Tanterv és Tankönyvfejlesztés Országos Tanácsának megalakulásáról. Talán a világirodalom egyetlen alkotásából sem született annyi részleges és teljes magyar fordítás, mint finn rokonaink Elias Lönnrot által egybeszerkesztett kollektív remekművéből, a Kalevalából. Eddig négy átültetése látott napvilágot: 1871-ben Barna Ferdinande, 1909-ben Vikár Béláé, 1972-ben Nagy Kálmáné, 1976-ban Rácz Istváné. A Régi Kalevala megjelenésének 1985-ben ünnepelt 150 éves jubileumára a Svédországban élő Szente Imre jóvoltából az ötödik teljes fordítás is elkészült, első énekét és a fordító vallomását a müncheni Üj Látóhatár című folyóirat közölte. 1985. április 1-i számában. Részleteket tolmácsolt az eposzból Reguly Antal. Hunfalvy Pál, Fábián István, Szinnyei József, Bán Aladár, Kormos István, Képes Géza — aki szintén az egész mű megszólaltatásán dolgozik — és Varga Domokos. Az első fordítási kísérlet a finnugor összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítójának, a finn—magyar tudományos és irodalmi kapcsolatok kezdeményezőjének és úttörőjének. Reguly Antalnak a nevéhez fűződik, Regulyt a reformkorban kibontakozó romantikus történelemszemlélet, a nemzeti-népi gondolat megerősödése, a magyarság eredete. az őshaza kérdése iránt megnőtt érdeklődés indította el észak és kelet tájaira. bölcsőkeresésével az ébredező nemzeti öntudatot táplálta. 1839 novemberétől 1841 májusáig tartózkodott az évszázadok óta idegen rabságban sínylődő Suomi földjén. Magával ragadta a finn értelmiség rajongása a népköltészetért, eszmélkedésre ösztönözte, hogy a Régi Kalevala megjelenése nyomán feltámadó finn nemzeti mozgalom a folklór értékeivel bizonyította: nekik is van helyük és küldetésük az egyenrangú Az igényesen szerkesztett, gazdag tartalommal, igen sok új információval rendelkező kötetet Almásy György válogatta aforizmák, illetve Gerencás Lajos ízlését dicsérő llusztrációk teszik még értékesebbé. A 11. köznevelési évkönyv a Tan- könyvkiadó gondozásában született, a Dabasi Nyomdában, elismerésre méltó gyorsasággal. Nagy Andor Régi Kalevala Reguly Antal fordítástöredéke nemzetek közösségében, őket is megilleti az önálló államalkotás joga. Lappföldön és Karjaiéban maga is végzett nép- költészeti gyűjtést, megtanult játszani a finnek régi hangszerén, a kantelén is. Lelkes hangú, lírai pátoszú levelekben tudósította élményeiről és tapasztalatairól szüleit és barátait, a népköltészet jelentőségére is hivatkozott, amikor következtésen szembeszállt a finneket lekicsinylő hazai előítéletekkel, a finn—magyar nyelvrokonságot elutasító nemzeti elfogultsággal és hiúsággal. 1840. április 28-án kelt, szüleihez intézett levelében homéroszi magaslatra emelte a Régi Kalevala szépségeit, és bejelentette magyarra fordításának tervét. Ígéretét részben teljesítette is: átültette a hősköltemény első és második énekét, a harmadik ének 76 és a huszonkilencedik ének 84 sorát. A fordítástöredék 1908-ig lappangott, Pápay József talált rá az akadémiai kézirattár rendezése közben, s egy év múlva be is számolt fölfedezéséről a Valvoja című finn folyóirat hasábjain. A kiváló nyelvtudós és filológus. A. Molnár Ferenc érdeme, hogy a fordítástöredék hozzáférhetővé vált a magyar olvasók számára. Szövegét a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárának 1973-as évkönyvében tette közzé először, az 1985-ös Kalevala-év tiszteletére pedig könyvalakban is megjelentette a kecskeméti Magyar—Finn Kulturális Egyesület emblémájával, Kecskemét Város Tanácsa és a helyi Petőfi Nyomda támogatásával. A kötethez gondolatgazdag előszót és magyarázó jegyzeteket írt. A fordításrészletek keletkezési időpontját homály fedi. A. Molnár bevezető tanulmánya szerint Reguly finnországi időzése alatt vagy Oroszországból való hazatérését követően, 1847 és 1849 kö. 91
