Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Köznevelésünk évkönyve (Nagy Andor)
• Könyvekről Az 1985. évi új oktatási törvény hirdetője A Magyar Pedagógiai Társaság 1986. évi küldöttközgyűlése tiszteletére készült 400 számozott példány 23. darabját mondhatom magaménak. Az ünnepi alkalommal kapott könyv tartalma méltó az eseményhez, a tisztújító közgyűléshez is. A szerkesztés felelősségteljes és rendkívül összetett munkáját ez esetben is Petró András vállalta magára — aki az országos értekezleten Simon Gyula professzortól, a Magyar Pedagógiai Társaság társelnökétől ez alkalommal vehette át a társaság legmagasabb kitüntetését. Az előszó helyett ez alkalommal is a szerkesztő levelét olvashatjuk, amelyben többek között az áll, hogy Eötvös Józseftől kaphatna mottót e kötet, aki a népnevelési egyletek alapítása tárgyában írott levelében többek között a következőket fogalmazta meg: „Nagyobb fontosságú közügyeink között nincsen tán egy sem. melyre nézve a reformok szüksége oly általánosan elismertetnék, mint a közoktaás.” Ennek a 11. évkönyvnek az alaptémája: az oktatási törvény — amelyet ebben a tanévben vezettek be —, felvetve tengernyi kérdést, megfogalmazva igen-igen sok új feladatot. Pedagógustársadalmunk nagy várakozással tekint a törvény megvalósulása elé, főszerepet vállalva a folyamatban. Közben azonban új és újabb információkra van szüksége. Ezek egyik igen jó forrását jelenti e kötet is, amelyben olvasható miniszterünk tartalmas tanulmánya, Űj oktatási törvény — korszerű nevelés és oktatás címmel, majd a Törvény a megvalósulás útján címmel. Gazsó Ferenc miniszterhelyettes tollából jelent meg számos új információt tartalmazó dolgozat. A megvalósulás folyamatáról, a szakmai önállóság fejlesztéséről, a demokratizmusról és felelősségről. a sokat vitatott iskolatanácsról. a feltétel és a folyamat összefüggéséről olvashatunk e munkában. Örömmel nyugtázhatjuk a következő megállapítást miniszterelnök-helyettesünktől: „Ha az iskolát valóban nemzeti üggyé Köznevelésünk évkönyve 1986 tesszük, teljesíteni fogjuk a most elhatározott fejlesztési feladatokat. Belátható távlatokban olyan feltételeket teremthetünk. amelyek a mainál jóval kedvezőbbek, generációk tudásának, ismereteinek és magatartásának formálásához. E folyamatokat hasznosan szolgálhatja az ésszerűen alkalmazott, új oktatási törvény is. A továbbiakban Szabó László az oktatás VII. ötéves tervét elemzi, majd Kelemen Elemér számol be közoktatásunk elmúlt esztendejéről. Igényes írás olvasható Mezei Gyulától, a közoktatás irányításával kapcsolatban, illetve Benedek Andrástól, a szakképzési rendszer fejlesztéséről. Mozgalmunk, illetve társasági életünk elmúlt évi eseményeiről számol be Vok- sán József és Horváth Márton tanulmánya: A XII. kongresszus üzenete és Folyamatosság és megújulás a Magyar Pedagógiai Társaság életében címmel. A következő fejezetben intézményeink életéről olvashatunk Tóth László, Dere- gán Gábor, Nagy Sándor, Balogh László, Kerényiné Tanos Ilona, Majorosné Kállai Edit, Békés Mária, Honffy Pál és Kovács Lóránt tollából. A Közneveléstől a Tankönyvkiadó szerkesztőségéig pillanthatunk be a pedagógusok, a szülők, a tanulók számára készülő folyóiratok, kiadványok alkotóműhelyeinek munkájába. Az Évfordulók — emlékezések fejezetben Szögi László ír a 350 éves Eötvös Loránd Tudományegyetemről, Köte Sándor, Szarka József, Nagy Sándor, Gáti Ferenc, Simon Gyula, Kornidesz Mihály emlékezik Fináczy Ernőre, Kornis Gyulára. Domokos Lászlónéra, Nemes Lipót- ra. Földes Ferencre, Ortutay Gyulára és Bóka Lászlóra, majd Petró Andrástól olvashatunk a 40 éves találkozóról, amelyre a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben került sor, 1986-ban. A külföldre ez esetben Illés Lajosné kalauzol el. aki az új szovjet iskolareformról számol be. Az utolsó fejezetben informáló írásokat olvashatunk. Így többek között közok90
