Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)
ÁBRIS: Vigyázz, ne gyere ide! Szolgálatban vagyok. PÉTER (kezével beernyőzi szemét, figyeli a láthatárt balra, majd jobbfelé néz): Hol késik ez a János? Szeretném még egyszer megölelni. EGYIK (Abrishoz): Ez a bátyja? ÁBRIS: Igenis, kapitány úr. EGYIK: Kivételesen megengedem, hogy közelebb jöjjön. Péter Ábris felé lép. EGYIK (Abrishoz): Azt mondja, kóstolót is adnak? ÁBRIS (örömmel): Hát persze! Három-négyfélét is végigkóstolhat az ember. Hogy ne vegyen zsákbamacskát. EGYIK (töprengve): Mondja, bajtárs, megbízhatok én magában? ÁBRIS (lelkesen): Akár a saját jobb kezében, kapitány úr! EGYIK (hirtelen elszántsággal): Akkor én elmennék egy kicsit, és maga egyedül vigyáz. A bátyja is segít. ÁBRIS: Igenis, kapitány úr! EGYIK: A puska élesre van töltve, (más hangon) Ellenőriznem kell a legényemet, hogy el ne kapassa magát. Kosborék? ÁBRIS: Igen, az Alszegen. Az Egyik tiszteleg és jobbra kimegy, Ábris is tiszteleg, csak akkor engedi le a kezét, amikor a tiszt már eltűnt. PÉTER (örömmel): No, ha János megjön, szépen fölhányjuk megint a sírdombot. ÁBRIS: Arról szó sem lehet. PÉTER (csodálkozva): Hát akkor minek vállaltad a szolgálatot? ÁBRIS: A Kosboréktól százalékot kapok a cujka után. PÉTER: Meg vagy te hemberedve. ÁBRIS: Ne sértegess, hallod! Közszolgálati személy megértéséért háromnapi elzárás jár. PÉTER: Szegény édesapánk forogna a sírjában, ha látná ... ÁBRIS: Az ő akarata volt, hogy vitézkedjek. JÁNOS (jobbról jön; hirtelen meglátja, mi történt a sírral, megdöbbenve áll meg): Itt meg miféle gazemberség történt? ÁBRIS: Vigyázz, mit beszélsz! A Nagy Főnök parancsát ócsárolni tilos. PÉTER (magyarázón): Ábris szolgálatban van. ÁBRIS: Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy ebben a sírban ellenséges áruló fekszik. Ezért a sírja földdel egyenlővé tétetik és minden tiszteletadás szigorúan büntettetik. JÁNOS: Szakadjon rá az ég a Nagy Főnökre, meg minden pereputtyára! Ábris megrebben, a puskájához kap, aztán leengedi kezét. PÉTER (Jánoshoz): Nincs itt a közelben ásó, meg kapa? JÁNOS: Megyek, kérek a bakterházban, aztán fölhányjuk. PÉTER: Veled megyek. (Abrishoz) Elvagy itt egyedül? ÁBRIS: Tőlem mehettek. Úgyse engedem, hogy a sírhoz nyúljatok. Szolgálatban vagyok. Péter és János jobbra el. Ábris egyedül maradva, föl-alá jár feszes léptekkel, öt lépést balra, öt lépést jobbra. Közben szólhat egy kis katonazene: „Sárgarépa, paszternák”. Balközépen, Péter játékautójával egy vonalban, feltűnik két lány, a Szőke, meg a Barna. Ábris most fordul a jobbfelé tett öt lépés után vissza, észreveszi a lányokat, megáll; azok közelednek, de még eléggé távol vannak. ÁBRIS (a lányok felé, negédesen): Gyertek, gyertek, libuskáim! Ebben a pillanatban balról hirtelen berepül a pettyes labda és eltűnik a sír7
