Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - HAGYATÉK - Sárhegyi István: A setét-villa lakója volt...
A Setét-villa lakója volt... Egy életút s annak epizódjai Folyóiratunk feltett szándéka, hogy bemutassa olvasóinknak azokat a Heves megyéből elszármazott személyiségeket, akiknek a pályája, sorsa valamilyen szempontból érdekes, illetőleg tanulságokkal szolgál. Ennek során találkozhatunk majd színészekkel, tudósokkal, politikusokkal is, de kevésbé ismert, úgynevezett hétköznapi emberekkel is. Ez utóbbiak közé tartozik a budapesti Setét Anna. Bár már jóval túl van a nyugdíjkorhatáron, most is dolgozik. Munkahelyén, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik könyvtárában kerestük fel azért, hogy fordulatokban gazdag életéről beszélgessünk vele, s hogy felelevenítsünk egy-két olyan epizódot, amely — ma már — szinte történelem. — A család — mondja — tősgyökeres egrinek tekinthető. A nagyapámék még a Jókai utcában laktak, de én már — 1904 pünkösd vasárnapján — a Széchenyi utca egyik házában születtem, mégpedig abban, ahol ma a Márka eszpresszó van. Anyai ágon a Kánitz famíliából származom. Ez egy híres dinasztia volt. Dédnagyapám, Kánitz Lipót, fűszer-nagykereskedő volt a megyében, miután az izraelitákat már beengedték. Édesapám, dr. Schwarz Sándor, ügyvéd volt, s jogászi szolgálatait a Hatvány család is igénybe vette. Utóbb Setéire magyarosította a nevét, egyébiránt ezen az álnéven publikált az Eger és Vidéke című lapban is. Később a Heves Megyei Hitelbank igazgatója lett. Igen exponált ember volt. Bizonyíték erre, hogy a városban miénk volt a 4-es számú telefon. Az 1-es a főispáné volt... — Ügy értesültem, hogy ön egészen 1919-ig Egerben nevelkedett... — Valóban. Az izraelita elemi iskola elvégzése után, az Egri Angolkisasszonyok Rk. Intézetének Felsőbb Leányiskolájába jártam. Ez négyosztályos volt, s az ötödikben alakult át gimnáziummá. Itt kezdtem el latint tanulni, s ez volt a harmadik idegen nyelv,ugyanis 6 évesen már németül, 10 esztendősen pedig franciául beszéltem. Minket papok oktattak, mivel akkor még nem voltak kifejezetten gimnáziumi tanárok. A Tanácsköztársaság alatt feljöttünk a fővárosba. Itt a BulyoVszky-féle leányintézetben laktam, és a Váci utcai gimnáziumban tanultam. A kommün után visszatértünk Egerbe, s le is érettségiztem, méghozzá kiváló eredménnyel. — Ekkortájt hódolt a színészi mesterségnek? — Igen. Ehhez tudni kell, hogy én ekkor már tagja voltam az úgynevezett Fillér Egyletnek, amely a szegényebb zsidó diákok segélyezésével foglalkozott. Nos, volt egy színjátszó társulatunk. Évente kétszer-háromszor tartottunk előadást a városi színházban, de vendégszerepeltünk Hevesen és Gyöngyösön is. Az apám végett is, meg azért, mert híres lánynak számítottam, általában én voltam a primadonna. Ez négy estendeig tartott, mert akkor, vagyis 1925-ben férjhez mentem az ottani hordógyár igazgatójához. Ö később egy fatelepi vállalkozásba is belefogott, de ez kudarccal járt. 1927-ben született egy fiam. Három évre rá elváltam, mert a férjem kiment az USA- ba, s ott elvett egy amerikai nőt. Akkor különféle állásokban voltam, majd kitanultam a kozmetikusmesterséget, s kiváltottam az ipart. Egy dr. Joób Géza nevezetű orvossal orvosi-kozmetikai rendelőt nyitottunk, de ez is balul sikerült. 71
