Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - HELYTÖRTÉNET - Tanner József: Bárány Istvánról
Befejezésül — hacsak címekben is — mindenképpen fel kell még említenünk néhány, az összképbe szorosan beletartozó előadást. Petrusevszkaja: Három lány kékben, Dozorcev: Reggeli az ismeretlennel, Arbuzov: Vétkesek, Vologyin: Filmno- vella egy szünettel, Szlavkin: Karikajáték — azon darabok sorába tartoznak, ame lyek a meggyökeresedett alapfogalmaktól, a megcsontosodott ideáktól, sémák és receptek erőltetése nélkül, újszerű megközelítésben próbálnak válaszokat találni a modern társadalmi jelenségekre és élethelyzetekre. Néhány előadás élménye és tapasztalata talán kevés ahhoz, hogy sommás következtetésekkel zárjam rövid színházi levelem. Azt az egyet viszont bátran megfogalmazhatom. hogy minden moszkvai színházi évad szolgál meglepetéssel, szakmai és művészi tekintetben egyaránt. Mindig van valami eszmei-művészi többlet. 1987. október. A történelem során Egerben sok nevezetes ember élt. Ezek közül most Bárány Istvánról mondok el rövid történetet. Öt a melegvíz nevelte a városnak. Egyszer, amidőn európabajnoki úszóversenyröl győztesen jött haza, és mivel a várfalakat, hogy nyugodtan alhasson. II. József császár 200 évvel előbb lerontatta, a város vezetősége nem tehetetl mást, mint hogy a polgármester, több közéleti személyiséggel, nagy virágcsokorral, és rövid szónoklattal a vasútállomáson fogadta a hazatérő bajnokot. Egy éppen ott várakozó mikófalusi ember megkérdezte Drózda bácsit, az álló más kapusát: — Mondja má’ jaó ember, kit várnak az urak a virággal? — Hm, kit a? — morgott az öreg. aki 40 év alatt se szokott le a zólyomvidéki dialektusról, — hát a „Bárányt”! — Nem lehet az urak eszén eligazodni — gondolta megütközve a palóc, mert a dologhoz csak annyit sejdített, hogy bárány másképpen birka. De ugyan milyen lehet az a birka, amely elé ezek a nagy urak kigyüttek? Van-e az ilyen embernek rendes esze, mert ha már birkát várnak, virág helyett inkább egy marék jó takarmányt hozhattak volna! A palóc hosszas tépelődés után újra Drózda bácsihoz fordult. — Ne haraguggyeék má’, hogy annyit keérdezősködök, dehát miféle bárány a ? Az öreg csak most értette meg, hol tart a mikófalusi, ezért teljes hivatali tekintélyével így világosította fel: — Nem a legel bárány te! — Hanem az úszik Bárány! Ez a palócot teljesen összekavarta. Úszik bárány! Uram teremtőm, ki hallott ilyet? — Aztán félrébb állt, — azt gondolta, jobb. ha nem üti bele az orrát az urak dolgába. Drózda bácsi pedig úgy látta, hogy megadta a kellő felvilágosítást. — 0 se szólt többet. Hekli József • Helytörténet Tanner József Bárány Istvánról
