Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Kiss Sándor: Számvetés a jubiláló Hevesi Szemléről

talmi és nyomdai hibák jelezték a színvonal csökkenését. Nehezítette a helyzetet az alapítástól kezdve nagy energiával, szakértelemmel, hozzáértéssel, elkötelezettséggel, néha nem kellő türelemmel és megértéssel dolgozó főszerkesztő tragikus hirtelenségű halála. Megcsappant a lap iránti érdeklődés, kevesebb lett az előfizető, s az újságos pavilonoknál vásárlók száma.

Három évvel ezelőtt megújult a szerkesztőbizottság, tartalmi és formai reneszánszot hirdetve, a korábbi jószándékú törekvések, kezdeményezések továbbvitele, a már kialakult hagyományok megőrzése, fejlesztése mellett elkötelezve kezdte meg munkáját. Vállalva a folytonosságot, az értékes örökség egyértelmű megbecsülését, ,,... azért munkálkodva, hogy folyóiratunk hű tükre legyen a valóban támogatásra méltó, az egyértelműen pártos alkotó lendületnek, amit szűkebb hazánk értelmisége nap mint nap produkál...” (XII. évf. 4. szám.) A megfrissült alkotógárda jobb feltételek között végezheti dolgát. Nagyobb felelősséggel, anyagi és szellemi közreműködéssel játssza fenntartói szerepét a Megyei Tanács V.B. Művelődési Osztálya, kifejezve ezt azzal is, hogy az osztály mindenkori vezetője egyben a szerkesztőbizottság elnöke.

Üj formában, sűrűbben — mint már említettem: kéthavonta — megváltozott rovatbeosztással, illetve megnevezésekkel jelenik meg a Hevesi Szemle. Az új forma jobb kezelhetőséget, a gyakoribb jelentkezés az ele- venebbséget, a nagyobb publikációs teret eredményezte. A belső szerkezet- váltás pedig a célból született meg, hogy ezáltal több téma kapjon lehetőséget, s minél szélesebb kör számára fogalmazódjék meg mondanivaló a lapban.

A szerkesztőbizottság szándéka, kollektív munkája kedvező következményekkel járt. Bevált az a szerkesztői elképzelés, amely minden egyes számot egy közérdeklődésre számottartó témához kapcsolt. így foglalkoztak a színházi élettel — nagy szerepet vállalva az önálló színház és társulat gondolatának népszerűsítésében —•, az oktatással, a közművelődéssel, a képző- művészettel, a műemlékvédelemmel, az ifjúságpolitikával, az egészségneveléssel, a zenével, s nem a többivel összevetve, mégis általam nagyon fontosnak tartott témával az anyanyelvi oktatás helyzetével. Ennek a gyakorlatnak továbbéltetése véleményem szerint is indokolt. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy minden számban kell-e érvényesíteni. Félő, hogy egy idő után erőltetetté válik.

Népesebbé vált a szerzők tábora. A megyében élő publikálok mellett számos megyén kívüli, de ahhoz különböző erősségű szállal kötődő szerző jelentkezett írásával, első közlésre leadott munkájával a Szemlében. így vált a lap munkatársává Abody Béla, Mocsár Gábor, Dénes Zsófia, Galambos Lajos, Simonyi Imre, Garai Gábor, Polner Zoltán, Rákosné Ács Klára pszic'hografológus, Szakonyi Károly, Kristó Nagy István, Bögel József, Pogány ö. Gábor. Üj szerepben mutatkozott be Makay Margit színésznő folytatásban közölt életregényével, Bodrogi Gyula elemző cikkével, Kibédy Ervin és Lukács Sándor saját költeményével. Teret kaptak az első írásaikkal, verseikkel jelentkezők is, ennek ellenére a tehetségek felkutatásában, segítésében, pályájuk egyengetésében, az ifjú alkotókkal való kapcsolattartásban még nagyobb bátorságra, következetességre kell ösztönözni a szerkesztőket.

Az új köntösben megjelenő Hevesi Szemlében a tartalomhoz igazodva, a tematikával harmonizálva töltötték be illusztráló szerepüket a belső fotók, amelyek vagy egy-egy képzőművész munkáiból adtak ízelítőt, vagy a Hevesi Szemle Galéria tárlatainak érdekesebb darabjait mutatták be.

58